Terített asztal. Üres székek. Megromlott kapcsolatok. Elkülönült családok. A karácsony, az öröm és a találkozások időszaka, nosztalgia, szomorúság, gyötrelem és boldogtalanság árnyalja. Az ezekre a dátumokra jellemző könnyedség már nem létezik. Már nem érzékeljük az örömet a székünkből.
Már nem. A karácsony már nem az a fény, ami mindig ég, mert valaki hiányzik, mert minden változik az évek múlásával és elveszítjük azt a csodálatos érzelmet, amely gyermekkorunkban elhatalmasodott, elhagyjuk az ártatlanságot, amely minden apró részletet megbecsült. Még a legapróbb banalitás is tele volt élő varázslattal, amit ma már a neheztelés és a hiányzás nem enged meglátni.
Miért tör el bennünket a szomorúság ezekben a pillanatokban? Az ünnepek közeledtével az előkészületek, az ajándékozás, a dekoráció, az étlapválasztás kezd formát ölteni i emlékek elménkben repülnek és landolnak. Nem kerülhetjük el. A karácsony idéző ereje arra készteti, hogy jobban észrevegyük a hiányzásokat, a szándékosan elhatározottakat és a megtörténteket.
Hányan vagyunk 24-én? És a 25.? Ki jön? És hol állok?
Hányan vagyunk 24-én? És a 25.? Ki jön? És hova üljek? Ezek a kérdések elkerülhetetlenül felmerülnek üres székek jelenlétében, amelyek megfelelnek az elköltözött vagy meghalt embereknek. Olyan időkben megélt idők emlékei, amelyek most boldogabbnak, teljesebbnek, inkább a miénknek tűnnek a közelgő és a mostanihoz képest.
Azok az emberek, akik távol vannak, akiket az élet más útra állított, akik úgy döntöttek, hogy nem lesznek ott, akik neheztelték magukat, akiket elvitt halál . Azok az üres székek, amelyeket ezeken a dátumokon fizikailag senki nem foglal el, elkísérnek bennünket, hogy a szenvedést a jelen pillanatába tegyük át.
Egy szenvedés, amelyet az élet mindennapi rutinja elaltat és elaltat. Az üres székek fájnak könnyekkel töltik meg a szemünket, fájdalommal töltik el lelkünket és olyan öleléseket tartalmaznak, amelyek test nélkül maradnak, amibe kapaszkodhatnánk.
Természetesen bántanak. De az üres székekben van tér az ölelkezésre, az elfogadásra és a félelem nélküli megnevezésre sírhatunk érte távollét de az elfoglalt székek megérdemlik a mosolyunkat.
Nem kell erőltetni magunkat a jókedvre, de jó a béke és nyugalom állapotára törekedni. A félelem, a gyötrelem és a szomorúság akkor sem örökkévaló, ha megijeszt.
Üres székek: A karácsony egy ellentmondás
A karácsony igazi ellentmondás. A jó pillanatok megosztásából fakadó varázslat erősen ütközik a hiányzások okozta szenvedéssel attól a vágytól, hogy újra láthassa az elhunytat, lelkiismeret-furdalása miatt, amiatt egy üres szék miatt, vagy éppen ezért veszekedések sikerei az évek során.
Ebben az értelemben nagyon fontos, hogy a jelenlévők természetesen beszéljenek, és engedjék, hogy ez az érzés kijöjjön a szívükből. Különben az üres szék árnyéka mindenkit ellentmondásos lelkiállapottal fertőz meg, és a kimondatlan szavak légköre jön létre.
Nem akadályozhatjuk meg, hogy néhány szék üresen maradjon, de emlékeznünk kell arra, hogy vannak elfoglalt székek is, amelyek tele vannak jelenléttel és szeretettel. Valószínűleg nem minden elfoglalt szék jó érzéssel tölt el bennünket, de ez nem vonhatja el a többiek fontosságát, amelyek jól érezzük magunkat. Emlékeznünk kell arra, hogy előbb-utóbb az élet elválaszt minket a székektől, amelyeket ma annyira szeretünk.
Ezeken az egyesek által régóta várt, mások által elutasított ünnepeken koccintsunk mindennel, amink van. Mert mindig jó felemelni a poharunkat és hálásnak lenni, hogy a miénk Szív még mindig ver. Adjunk békét az elfoglalt székeknek, és emlékezzünk a szép időkre, amikor még velünk voltak az üres székek.
Most már csak annyit kell tennünk, hogy csodálatos, örömben és boldogságban gazdag ünnepeket kívánunk. Boldog Karácsonyt!
