A tükörneuronok és az empátia az idegtudomány által valaha vizsgált egyik leglenyűgözőbb mechanizmus. Ez az a folyamat, amelynek során mások tettei és érzelmei nem közömbösek számunkra, hanem empatikus reakciót váltanak ki bennünk. Ezeknek a mechanizmusoknak erős társadalmi összetevője van, és megfelelő működésük nagy hatással van társas kapcsolatainkra.
Képzeld el magad egy pillanatra, amint egy fotelben ülsz a színház bódékában. Képzeld el a darabot kiváló színészekből álló csoportot, akik precíz testmozdulatokat és gesztusokat hajtanak végre, és minden szót olyan tökéletesen hangolnak, hogy számtalan érzelmet közvetítenek feléd…
Láss más szemével, hallgass a másik fülével és érezd a másik szívével.
-Alfred Adler-
Ennek egyiknek sem lenne értelme, ha nem rendelkeznénk azzal a biológiai alappal, amely lehetővé teszi az érzetek, érzések és érzelmek erőteljes skálájának aktiválását, mint például a félelem, együttérzés, öröm, aggodalom, taszítás, boldogság... Mindezek nélkül az élet színháza értelmét vesztené. Olyanok lennénk, mint az üres testek, az emberszabásúak populációja, akik még egy nyelvi formát sem tudnának kifejleszteni.
Ezért nem meglepő, hogy a tükörneuronok és az empátia iránti érdeklődés nem korlátozódik az idegtudomány és a pszichológia világára, hanem kiterjed a pedagógia és a művészet antropológiájára is. Az elmúlt néhány évtizedben különböző tudományágak tudósai feltárták az embernek ezt a belső felépítését ezek a meglepő mechanizmusok, amelyeket még nem tártak fel teljesen.
Tükörneuronok és empátia: az idegtudomány egyik legnagyobb felfedezése
Sok neurológus és pszichológus azt mondja, hogy a felfedezés tükörneuronok a pszichológia számára hasonló jelentőséggel bírt, mint a DNS felfedezése a biológia számára. Ha többet tudunk a tükörneuronokról és az empátiáról, akkor minden bizonnyal jobban megismerjük önmagunkat ; azonban nem eshetünk abba a hibába, hogy ezeket tekintjük az egyedüli folyamatoknak, amelyek emberré tesznek bennünket.
Az ember, ahogyan ma ismerjük, végtelen számú folyamat együttes eredménye. Az empátia elősegítette társadalmi és kulturális fejlődésünket, de nem ez volt az egyetlen meghatározó tényező. Ezzel a tisztázással már az elején tisztázni akarjuk, hogy sok hamis mítosz létezik, amelyeket el kell oszlatni. Például Nem igaz, hogy – amint azt néha halljuk – a nőknek több tükörneuronjuk van, mint a férfiaknak . Az viszont igaz, hogy a miénk közel 20%-a neuronok ilyen típusúak.
Az egyetlen módja annak, hogy megértsd az embereket, ha magadban érezd őket.
-John Steinbeck-
Másrészt nincsenek meggyőző tanulmányok, amelyek igazolják, hogy az emberek a autizmus spektrum zavar tükörneuron diszfunkciója van vagy amelyeket az empátia teljes és abszolút hiánya jellemez . Ez nem igaz. Valójában a problémájuk inkább kognitív jellegű az agynak az információt feldolgozó, szimbolikus elemzést végző és a megfigyelt ingerre koherens és adekvát viselkedéssel reagáló területén.
Ha többet szeretne megtudni ezekről a folyamatokról, további adatokat szolgáltatunk arról, hogy mit tud ma a tudomány elmondani a tükörneuronokról és az empátiáról.
Mozgásaink és a tükörneuronok és az empátia kapcsolata
Amiről ezután beszélni szeretnénk, az egy kevéssé ismert, de nagyon fontos tény. Az empátia nem létezne, ha nem létezne mozgás, cselekvés, gesztus és pozíció... Valójában, ellentétben azzal, amit gondolunk, a tükörneuronok nem egy bizonyos típusú neuron. Valójában ezek a piramisrendszer egyszerű sejtjei, amelyek a mozgáshoz kapcsolódnak. Sajátosságuk azonban az nem csak a mi mozgásunkkal aktiválódnak, hanem akkor is, ha megfigyeljük mások mozgását .
Ez utóbbit Giacomo Rizzolatti orvos, olasz neurofiziológus, a Pármai Egyetem professzora fedezte fel. Az 1990-es években a majmok motoros mozgásairól végzett tanulmány során Rizzolatti doktort megdöbbentette egy sor idegi struktúra létezésének felfedezése, amelyek reagálnak arra, amit ugyanazon vagy egy másik faj egy másik tagja csinál.
Ez a piramis neuronok vagy tükörneuronok hálózata a gyrus frontális inferiorban és az inferior parietális kéregben található, és számos fajban megtalálható nem csak a férfiaknál. Még a majmok és más háziállatok is, mint pl kutyák vagy a macskák empátiát érezhetnek más állatok vagy emberek iránt.
A tükörneuronok és az emberi evolúció kapcsolata
Ezt már mondtuk a tükörneuronok és az empátia nem egy mágikus kapcsoló, amely egyik napról a másikra megvilágította a lelkiismeretünket és lehetővé tette számunkra, hogy fajként fejlődjünk. A valóságban az emberi evolúciót számos csodálatos folyamat adta, mint például a szem-kéz koordináció, amely kifejlesztette szimbolikus tudatunkat, a nyak és a koponya szerkezetében bekövetkezett minőségi ugrás, amely lehetővé tette az artikulált nyelvet és így tovább.
Mindezen rendkívüli folyamatok között ott van a tükörneuronok folyamata is. Ez utóbbiak felelősek bizonyos gesztusok megértésének és értelmezésének képességéért majd társítsa őket jelentések és szavak halmazához. Így lehetségessé vált a csoportos társadalmi kohézió.
Empátia: kapcsolatainkhoz elengedhetetlen kognitív folyamat
A tükörneuronok lehetővé teszik, hogy megpróbáljuk empátia a körülöttünk lévő emberek felé. Ők az a híd, amely összeköt bennünket, összeköt minket egymással, és egyben lehetővé teszi számunkra, hogy három alapvető mechanizmussal kísérletezzünk:
- Tudni és megérteni, hogy az előttem álló személy mit érez vagy tapasztal (kognitív komponens).
- Képes érezni, amit a személy érez (érzelmi összetevő).
- Képesek vagyunk együttérző módon reagálni, ami azt a társadalmi viselkedést eredményezi, amely lehetővé teszi számunkra, hogy csoportként fejlődjünk (olyan típusú válasz, amely kétségtelenül sokkal magasabb szintű kifinomultságot és finomságot jelent).
Ezen a ponton érdekesnek tűnik egy rövid elmélkedést szentelni egy lenyűgöző ötletnek, amelyet a Yale Egyetem pszichológusa javasolt, Paul Bloom. Számos cikke vitát és vitát váltott ki, mert ez a tudós azt állítja, hogy az empátia manapság hiábavaló. E vitatott kijelentés mögött egy meglehetősen nyilvánvaló valóság húzódik meg.
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz az emberi evolúcióban, ahol mindannyian képesek vagyunk megtapasztalni, látni és érzékelni azt, amit az előttünk álló vagy a televízióban látott személy átél. Viszont már annyira hozzászoktunk ehhez az egészhez, hogy szenvtelenné váltunk.
Normalizáltuk mások szenvedését, annyira elmerültünk mikrovilágunkban, hogy képtelenek vagyunk túllépni személyes szappanbuborékunkon. Ezen akadály leküzdésének egyetlen módja a gyakorlatba ültetés a önzetlenség hatékony és aktív. A tükörneuronok és az empátia standard csomagot alkotnak az emberi agy programozásában. Csakúgy, mint a Windows a számítógépben, amikor megvásároljuk a boltban. Azonban meg kell képeznünk magunkat, hogy a benne rejlő lehetőségeket kiaknázva hatékonyan használjuk.
Meg kell tanulnunk másokra tekinteni, felhagyva az előítéletekkel. Nincs értelme korlátozni magunkat mások érzésére: meg kell ragadni az ő valóságukat, de meg kell őriznünk a sajátunkat, hogy hatékonyan tudjunk kísérni őket a segítés, támogatás és altruizmus folyamatában.
Végül
Jó mindig emlékezni arra, hogy mi a tükörneuronok és az empátia valódi célja: szociabilitásunk, túlélésünk és a körülöttünk lévő emberekkel való kapcsolatunk elősegítése.
