Nietzsche a 19. század egyik legjelentősebb filozófusa más prominens személyiségek mellett, mint például Sigmund Freud és Karl Marx. Ezeket a gondolkodókat a gyanakvás filozófusainak nevezték a vágy, hogy leleplezze a racionalitás és az igazság megvilágosodott értékei alatt rejtőző hazugságot. Nietzsche különösen a hatalom akarásáról beszélt.
Nietzsche szerint a nyugati kultúra hibás abban, hogy az élet minden területén megpróbálja bevezetni a racionalitást. A racionalitás már a görögországi kezdetektől fogva a dekadencia tünete. Minden, ami ellenkezik az ember ösztönös és biológiai létének értékeivel, dekadens.
A nietzschei filozófia megértéséhez nem szabad szem elől tévesztenünk Platón eszmevilágával szembeni kemény kritikáját. Filozófiája elutasítja ezeket a metafizikai csapdákat: a racionális világot, az erkölcsi világot és a vallási világot. A nietzschei elmélet alapelve az élet fogalma. A német filozófus életfelfogásának megértéséhez nem szabad megfeledkeznünk a racionális platóni világ abszolút tagadásáról. hatalom akarása .
Nietzsche és az élet fogalma
A német filozófus az élet két alapelven alapul: a megőrzés és a terjeszkedés elvén.
Azt feltételezi, hogy az élet addig létezik, amíg megőrzi önmagát. Ez a természetvédelmi képesség természetesen az állandó mozgásnak és a bővítési igénynek köszönhető. Ha ami megmaradt, az nem tágul, elhal. Ott élet megmarad, mert kitágul, köszönhetően annak, ami több életet biztosít számunkra.
Ezt a létfontosságú teret, amelynek elveit visszhangoztuk, hatalomakarásként értelmezzük .
A hatalom akarása Nietzschében
A hatalom akarása maga az élet válása. Még azt is mondhatnád az élet a hatalom akarása, mert legyőzi azt, amire vágyunk megpróbálja megszerezni, amire vágyunk, és uralja azt, amivel rendelkezünk.
A hatalom akarása egy olyan horizont felé vetített élet, amelyben megtaláljuk és megszerezzük, amit akarunk. Ezért többet akar, és szeretné bővíteni azt, amije van. De alapvetően fontos kijelenteni, hogy a hatalom akarásának önmagát kell akarnia, mielőtt bármit is akarna; csak így tudja növelni azt, amije van, hogy megőrizze azt, amije már van.
Képzeljük el, hogy szeretnénk autót venni, de ugyanakkor nincs elég likviditásunk a vásárláshoz. A vágy megőrzése csak akkor lehetséges, ha azon dolgozunk, hogy növeljük megtakarításainkat a kívánt autó kifizetéséhez . Ha nem tettünk semmit e cél elérése érdekében a kíván vágyként és motivációként is eltűnne.
A hatalom akarása önmagát akarja
Ha egyszer a hatalom akarása a saját megőrzését akarja, akkor azt is megérti, hogy nem lesz képes fenntartani mindazt, amit meghódított, ha csak annak megőrzésére szorítkozik. A megőrzéshez terjeszkednünk kell, folytatnunk kell az új területek meghódítását.
Szándékos és az élet világa felé vetítve, az egyetlen hely, ahol megkaphatja, amit akar . Ennek az akaratnak a természete a mozgás, amely soha nem áll meg, tovább terjeszkedik. Második Nietzsche ha megelégszünk azzal, amivel a jelen pillanatban rendelkezünk, és nem próbáljuk kiterjeszteni azt, akkor meghalunk (abban a metaforikus értelemben, amelyben a hatalom akarása megkövül).
Nincsenek tények. Csak értelmezések.
Hol van tehát az igazság? A német filozófus számára ez egyértelműen a hatalom akarásában rejlik. Valójában nagyon szoros kapcsolat van az igazság és a hatalom között.
Képzelje el, hogy egy bizonyos médium reggel hírt közöl. Minden más média ezt visszhangozza, és mindegyik a saját ideológiai perspektívájából meséli el a történetet. Valószínűleg mindenki azt a tényt tartja igaznak, amelyet az elképzeléseinek leginkább megfelelő kommunikációs eszközzel tesz közzé.
Most képzeljük el, hogy a média különböző változatai miatt vita alakul ki, és a különböző médiumok tagjai találkoznak egy stúdióban, hogy megvitassák a történtek szubjektív igazságát. Az igazságok éppen azért ütköznek, mert a tényeknek csak értelmezései vannak. Ebben a pillanatban a kritikus elme meg fogja érteni, hogy az igazság a hatalom leánya.
Következtetések
Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a hegemón igazságot mindig a hatalom fogja támogatni, mivel ez az akarat erőteljes kifejeződése, amely terjeszkedni akar, hogy megőrizze önmagát (gondoljunk csak azokra a totalitárius rendszerekre, amelyek igazsága a Igazság ).
Per Nietzsche minden hatalomakarat, amely nem akar terjeszkedni, hogy megőrizze magát : amit ma nihilizmusként határozunk meg (a nihilizmus szó a latinból származik semmi határozatlan névmás a semmi megdönthetetlen jelentésével).
