Még ma is borzongatnak bennünket azok a kísérletek, amelyeket a nácik embereken végeztek. Sokuknak az volt a célja, hogy azonosítsák az elmekontrollhoz hasznos mechanizmusokat. Amit nem mindenki tud, az az, hogy az Egyesült Államokban is végeztek hasonló és még sötétebb kísérleteket. Az egyik az MK Ultra projekt.
A második világháború a katonai stratégiák változását jelentette. Addig soha nem tulajdonítottak ekkora jelentőséget a kémkedésnek. Az ellenséges felek felismerték az értékét információ észlelve a támadási taktika tervezésében.
Ugyanakkor maga Hitler volt az, aki bebizonyította, hogy lehetséges irányítani az emberi elmét, és emberek millióit manipulálni lehet olyan cselekedetekre, amelyek más összefüggésben elítélendőek lettek volna. Emiatt egy összehasonlítás az információ extrapolációja és a az elme manipulálása az Egyesült Államokban a legnagyobb gondok közé tartoztak. Innen született meg az MK Ultra projekt.
Már maga a gondolat, hogy valami kegyetlen dolog hasznos lehet, már önmagában erkölcstelen.
-Útmutató-
Mi volt az MK Ultra projekt?
Valójában nagyon nehéz meghatározni, hogy pontosan miből állt az MK Ultra projekt. Amikor a sajtó tudomást szerzett róla a 60-as évek végén és a 70-es évek elején a CIA - amely a programot irányította - parancsot adott, hogy semmisítse meg az összes vele kapcsolatos aktát. A dokumentumoknak csak egy kis csoportját sikerült visszaállítani.
Ebből a korlátozott adatbázisból kiindulva rekonstruálni lehetett a történteket. Ehhez járult még az áldozatok nagyszámú vallomása. Szigorúan véve azonban soha nem fogjuk tudni pontosan, hogyan fejlesztették ki az MK Ultra projektet . 150 akciótervet tartalmazott, és ezek közül csak kettőről-hármat tudunk.
Viszont az a kevés, amit tudunk, elárulja, hogy a kísérleteket az alapján végezték pszichotróp szerek és neurológiai szerek valamint egyéb módszerek. Emberek ezreinek adták be a beleegyezésük nélkül. A cél az volt, hogy megfigyeljék ezeknek az úgynevezett drogoknak az emberekre gyakorolt hatását; kideríteni, hogy felfedték-e velük, amit tudtak, vagy annak megállapítására, hogy lehetséges-e tetszés szerint manipulálni az elméjüket.
Kísérletek embereken
A rendelkezésünkre álló adatok szerint az MK Ultra projekt kutatói adminisztrálták drogok, mint az LSD többféle módon és különböző dózisokban
Olyan módszereket is alkalmaztak, mint az elektrosokk és a hipnózis. Az 1950-es években, amikor a projekt elindult, szóba került az agymosás vagy az elme egyfajta átprogramozása ezekből a speciális kezelésekből kiindulva.
Azt is tudjuk, hogy a CIA tesztelte a különféle kínzási technikák különböző hatásait . Egyes esetekben megakadályozták, hogy az önkéntesek több napig aludjanak, ugyanakkor megállás nélkül ismételgetik a tudatalatti üzeneteket. Más esetekben szisztematikusan áramütést alkalmaztak, vagy szintetikus drogokat adagoltak nagy dózisban.
Pszichiátriai önkéntesek
Az MK Ultra projekt legkínosabb aspektusa az abban részt vevő emberek ezrei ellen elkövetett megtévesztés volt. Tengerimalacaikat két módszerrel toborozták.
Az első a pszichiátriai kórházakat célozta meg. Ezekben a betegek elhitették, hogy új terápiákat tesztelnek. A kórházba kerültek közül senki sem kapott tájékoztatást arról, hogy a CIA kísérletéről van szó, és hogy a legjobb szakértők között több volt náci is van.
Az MK Ultra Project egyik legaktívabb támogatója volt Donald Ewen Cameron a Pszichiátriai Világszövetség első elnöke, valamint az Amerikai Pszichiátriai Társaság és a Kanadai Szövetség elnöke.
A többi önkéntes
A kísérletekben nemcsak mentális zavarokkal küzdő emberek vettek részt, hanem több ezer normálisnak tartott állampolgár is. A hadseregből, az egyetemekről, az állami kórházakból, a bordélyházakból, a hospices-ből és bármilyen társadalmi valóságból toborozták őket. Pénzért cserébe ezek az emberek beleegyeztek, hogy részt vegyenek a kísérletekben. Ők azonban nem jöttek soha nem tájékoztatták a valódi célt .
Sokan közülük nem élték túl a kegyetlen kísérleteket. Mások maradandó károsodással bukkantak fel. A legszembetűnőbb eset az Egyesült Államokban Frank Olsont érintette. Kanadában viszont a kormánynak végül több száz embert kellett fizetnie a botrány eltussolásáért.
A történtekre a sajtó vizsgálatainak köszönhetően derült fény. Ezt követve az Egyesült Államok Kongresszusán belül külön bizottság alakult a tények kivizsgálására. Független bizottság is született. Végül az 1973-as dokumentum-konzultációs döntés született, ezért a CIA parancsot adott az archívum megsemmisítésére.
Az MK Ultra projekt megmutatja, meddig mehetnek el a kormányzati szervek, hogy elérjék, amit akarnak. Mindez nem egy diktatúra kontextusában történt, hanem egy olyan országban, amely büszke arra, hogy a demokrácia szóvivője a világon. Ezen a ponton felvetődik egy nyugtalanító kérdés: lehet-e más hasonló kísérletet végezni a világ más részein, amelyekről még nem tudunk?
