A két agy óra megjósolni a jövőt

Szinte mindig jósolunk. Tudjuk például, hogy mikor érkezik kedvenc dalunkból az a rész, amelyik a legjobban tetszik. Vagy hajlamosak vagyunk felgyorsítani, ha azt észleljük, hogy egy közlekedési lámpa pirosra vált. Két mesés és precíz agyórának köszönhetően egyszerű és instrumentális módon jósoljuk meg a jövőt.

Albert Einstein azt mondta, hogy az idő alig több, mint illúzió. Ha van olyan szerv, amely szinte objektív módon érti ezt a dimenziót, az az agy. Ennek köszönhetően képesek vagyunk előre jelezni az adott pillanatban megtörténhet eseményeket, és reagálni tudunk, hogy a magunk javára fordítsuk azokat.

Hogy Mi ami lehetővé teszi számunkra, hogy az utolsó pillanatban elkanyarodjunk, hogy elkerüljük a balesetet vagy amely segít a megfelelő szavak kiválasztásában beszélgetés közben azáltal, hogy megérzi azokat a kifejezéseket, amelyek segíthetnek beszélgetőpartnerünknek.

A szakértők ezért többet beszélnek a ráhangolódásról, mint a várakozásról. Legtöbbször alkalmazkodunk a körülöttünk zajló eseményekhez, hogy megelőzzük a kockázatokat és mindig hasznot húzzunk.

Ne aggódj, ha ma véget ér a világ. Már holnap van Ausztráliában.

-Charles Monroe Schulz-

A két agyóra, amellyel megjósoljuk, hogy mi fog történni

Az emberek egyetlen céllal találták fel az órákat: hogy pontosan mérjék az idő múlását. Ennek köszönhetően ez a dimenzió mindig lineáris. Agyunk számára viszont az idő fogalma összetettebb. Amikor boldogok vagyunk és jól érezzük magunkat, az idő nagyon gyorsan eltelik. Máskor, különösen, ha traumatikus események történnek, úgy tűnik, megáll.

Ugyanígy a neurodegeneratív betegségek miatt, mint pl Alzheimer és a Parkinson-kórban az idő és a ritmus fogalma megváltozik. Mintha valami történne bennünk, amitől különböző módon éljük meg az időt. A válasz erre a rejtvényre az úgynevezett agyórákban rejlik.

Egy hely az agyban, ahol az idő lakozik

Agyunkban van egy hely, ahol az idő megértésének mechanizmusa lakozik . 2005-ben fedezték fel a GPS-rendszerünket alkotó sejteket (amelyek lehetővé teszik, hogy tudjuk, hol vagyunk, és tájékozódjunk).

Ma egy stúdió a Berkley Egyetem kutatója elmagyarázza, hol és hogyan működik az agynak az az időérzékelést artikuláló és irányító területe:

• Valójában két területről lenne szó a tudósok agyóráknak nevezték el, és amelyek a kisagyban és a bazális ganglionokban találhatók. A két terület együtt működik, és lehetővé teszi számunkra, hogy rövid távú előrejelzéseket készítsünk.

• A kisagy meghatározott módon működik, azaz az idő vagy az intervallum ritmusa szerint, és akkor aktiválódik, amikor érzékszerveinktől kap információt. Szabályozza a mozgáskoordinációt és a figyelmet is, és a szakértők szerint lehetővé teszi, hogy úgy reagáljunk, hogy előre látjuk, mi történhet nagyon rövid időn belül.

A bazális ganglionok órája szabályozza a mozgástaz idő múlásának észlelése és számítása.

Minden agyi óra, amely egy agyterületen található, összehangolt módon működik. Lehetővé teszik számunkra, hogy megjósoljuk a stratégiákat, amikor sakkjáték közben focizunk, vagy amikor valakivel beszélgetünk. Hasonlóképpen kihasználják a tapasztalatot és a memóriát, hogy információt szerezzenek arról, hogyan kell cselekedni és előre látni egy eseményt.

Agyórák: remény bizonyos betegségekre

Assaf Breska doktor, a fent említett tanulmány szerzője érdekes információkat kínál, amelyek reményt adnak. Ismeretes, hogy a kisagy degenerációjában szenvedő betegek és a Parkinson nehezen reagálnak a környezeti ingerekre. Az előbbiek nem reagálnak a nem ritmikus jelekre, míg az utóbbiak hiányosságokat mutatnak a ritmushoz és mindenhez, ami a szekvenciákon alapul (zene, mozgás stb.).

Mindkét esetben nagyon nyilvánvaló az időtényező torzulása (például a koordináció hiánya), amely napi szinten megfigyelhető hatással van a páciensre. Úgy gondolják, hogy mindkét esetben az agy óráival van probléma.

A Parkinson-kórban szenvedő betegeknél a bazális ganglionok órájában hiány van, míg a kisagy degenerációjában szenvedő betegeknél azon a területen van hiány, amely annyira fontos és előrevetíti a jövőt.

A jó hír az, hogy ma már tudjuk, hogy edzéssel az egyik óra funkcióját a másik is elláthatja. A terápia különböző számítógépes játékokon és a agyi stimuláció mély. Ez a terápia lehetővé tenné a betegek számára, hogy természetesebben mozogjanak és reagáljanak a környező környezetben.

Ez a kutatás azonban még csak kísérleti fázisban van, ezért a mai napig nincsenek meghatározott kezelések. Várjuk a jövőbeni előrelépést ezen a területen.