Háborús neurózis: poszttraumás stressz zavar

1980-ban a poszttraumás stressz zavar (PTSD) kifejezést a pszichiátriai terminológiából találták ki, és bekerült az American Psychiatric Association (DSM-III) diagnosztikai osztályozásába. Addig A háborús neurózisra számos definíciót és diagnosztikai kategóriát javasoltak .

Az első világháború alatt az ároklázról beszéltek, hogy megpróbálják megmagyarázni a harci stresszel kapcsolatos anomáliákat. A második világháborúban elfogadták a traumatikus háborús neurózis kifejezést.

A vietnami háború alatt a kifejezés súlyos stresszreakcióról a felnőtt élet adaptív zavarára változott. A konfliktus után vietnami szindrómának nevezték el. Pontosan ennek a háborúnak az alapján és a társadalmi nyomás hatására ez a fogalom végül poszttraumás stressz zavarként (PTSD) lett újradefiniálva, és a szorongásos zavarok csoportjának egyik fő diagnosztikai állapotává vált. Katonai kontextusban a PTSD-re a háborús neurózis szinonimájaként fogunk hivatkozni.

A háborús neurózis vagy PTSD meghatározása és eredete

Mindenki szembesül stresszes vagy traumatikus helyzetekkel. Ebben az értelemben, amikor a stresszes körülmények sajátos természetűek és intenzitásúak, a pszichés struktúrában hirtelen és abszolút egyensúlyhiány jön létre, valamint az alkalmazkodás és a környezet elleni védekezés képességének blokkolása. Azaz a helyzet végül minden szempontból felülmúlja az egyént, képtelenné téve az alkalmazkodó reakcióra. Ezen a ponton a traumás stressz kialakul.

A háborús neurózis vagy a PTSD okai mind olyan tapasztalatok vagy környezeti körülmények, amelyek potenciálisan pszichés traumát okozhatnak. Ez a szindróma általában olyan stressztényezőknek való kitettség eredményeként alakul ki, amelyek súlyosan veszélyeztetik az egyén mentális és testi épségét. Ehhez hozzá kell tennünk a félelem szubjektív észlelése a személy részéről és annak tulajdonítása, hogy személyes képtelenség kezelni ezt a helyzetet.

A trauma intenzitása és súlyossága.Az alany életének épségét, testi-lelki egészségét és identitását veszélyeztető veszély szintje.
• A traumatikus esemény expozíciója, érintettsége és közelsége.
Traumatikus helyzetek ismétlődése. A stresszor állandó jelenlétea személy ellenállását és alkalmazkodási képességét teszteli a háborús neurózis kialakulását serkentő pontig.
• A trauma típusa, amelynek ki van téve a személynek.

A háborús neurózis tünetei

Szorongásos depresszió bűntudat a levertség ennek a rendellenességnek a leggyakoribb tünetei. A legjellemzőbb tünetek négy nagy csoportra oszthatók:

Az esemény újraélése: visszaemlékezések és rémálmok

A történtek többszöri újraélése nagyon gyakori. Az érzelmek és a fizikai érzések olyan valóságosak lehetnek, mint az első alkalommal. Bármilyen napi esemény visszaemlékezést válthat ki, különösen, ha a traumatikus eseményhez kapcsolódik. A fájdalom kezelésének egyik módja, ha megtagadunk semmit, és érzelmileg hibernálunk, hogy ne szenvedjünk.

A figyelemfelkeltés a háborús neurózis egyik jellemzője

Az egyén folyamatos védekező készenlétben érzi magát állandó veszélyben. Ezt az állapotot hipervigilanciának nevezik.

A kognitív képességek, a hangulat és a viselkedés változásai

Az ember felvesz nagyon negatív hozzáállás különösen a körülötte lévő és önmaga felé. Bűntudatot és képtelenséget mutat pozitív érzelmek vagy érzések átélésére. Előfordulhat, hogy viselkedése agresszívvé és erőszakossá válik, könnyen ingerlékeny, és meggondolatlan és meggondolatlan magatartást tanúsít.

Poszttraumás stressz a hadseregben

A katonák között számos olyan tényező van, amelyek zavarják a háborús neurózist, és ez utóbbihoz kapcsolódnak. Ezek olyan elemek, amelyek sok esetben felerősítik a tüneteket, és megnehezítik a klinikai beavatkozást.

• A katonai kiképzés, amely fitten tartja őket túlzott éberség és ami nagyon veszélyessé teszi őket erőszakos hozzáállás esetén.

• A feljebbvalókkal való kapcsolati nehézségek. Ennek oka lehet a tekintélyváltás elfogadásának hiánya, vagy az utóbbi iránti tisztelet hiánya, aki szerinte nem rendelkezik azzal a tapasztalattal, amelyet a katona szükségesnek tart a beosztáshoz.

• A hazatérés. Ebben a fázisban az elhagyatottság, a bűntudat és a kétségbeesés érzése támad. Sok katona úgy érzi, már nem része az életének. El tudnak jutni bűnösnek érzi magát vagy szerencsétlenek, hogy túlélték a háborút és társaikat.

• A konfliktus véres emlékei. Emlékek azokról a szörnyű helyzetekről, amelyekbe keveredtek.

Klinikai beavatkozás háborús neurózis esetén

A háborús neurózis vagy PTSD katonai környezetben történő beavatkozása hatékonyabb, ha közvetlenül a traumatikus esemény után kezdődik. Ez segít csökkenteni a kellemetlen érzéseket és az esetleges szövődményeket. E tekintetben széles körben alkalmazott technika az az eligazítás hasznos a csoport által megtapasztalt traumatikus események integrációjához és tudatosításához.

Egy másik nagyon fontos eszköz a pszichoedukáció, amellyel megelőzhető a tünetek. A megelőző pszichoterápia nagyon pozitív eszköz a katonák felkészítésére az esetleges érzelmekre.

Végül a pszichoterápiás szintű beavatkozásnál a terápia minden egyes beteg helyzetéhez való igazítása az elsődleges szempont. Alkalmazható egyénileg vagy csoportos foglalkozásokon; az utóbbiak nagyon hatékonyak, ha a csoportok különösen homogének.