Georg Wilhelm Friedrich Hegel a filozófiai gondolkodás előtt és után jelölte meg Nyugat-Európa és a 19. századi Oroszország is. Platón, Descartes és Kant tisztelője, a német idealizmus nála érte el maximális kifejezését;
Ha van valami, amit a legtöbben tudunk, az az, hogy Hegelt olvasni nem könnyű. Legismertebb könyve az A szellem fenomenológiája (1807) ennek a szellemi örökségnek a bemutatója merev, sűrű, de meghatározó az úgynevezett történelmi dialektika számára.
Ugyanakkor azt kell mondani, hogy sokan vannak, akik téziseiben (például az állam meghatározásáról szólóban) látták azon radikálisabb gondolatok alapját, amelyek a német nacionalizmus inspirációját jelentették. Maga Hitler például a hegeli filozófiában egyfajta igazolást talált munkásságára olyan kifejezések olvasatában, mint hogy csak a germán világ, mint az igazi kereszténység megtestesülése képviseli az autentikus szabadságot.
Hegel azonban sokkal több volt ennél. Az övé gondolat olyan volt, mint egy biztosíték, amely idővel végtelen számú elméleti és filozófiai reakciót világított meg és generált. Idővel ez ihlette a marxista materializmust, megalapozta Søren Kierkgaard pre-egzisztencializmusának alapjait, Friedrich Nietzsche metafizikai koncepcióját, sőt Theodor W. Adorno negatív dialektikáját is.
ÉS hogy saját igazságunk teremtői vagyunk. Bevezette a dialektika fogalmát is, hogy elmagyarázza nekünk, hogy a történelem a miénk gondolat a megoldások és az ellentmondások közötti folyamatos mozgás eredménye.
Az ember függetlensége ebben áll: abban, hogy tudja, mi határozza meg őt.
-Hegel-
Egy akadémikus élete, akit tanítványai csodáltak
Georg Wilhelm Friedrich Hegel Stuttgartban született 1770. augusztus 27-én. Gazdag protestáns családból származott, mindig a 19. század legfejlettebb német kulturális környezetével vette körül magát. Barátságot ápolt olyan kor referenciapontjaival, mint Friedrich von Schelling vagy Friedrich Holderlin költő. Ugyanakkor és kezdettől fogva mindig lelkes tisztelője volt Immanuel Kant és Schiller műveinek.
Filozófiát és teológiát tanult a Tübingeni Egyetemen és miután megkapta elhunyt apja örökségét, Bolygópályák című dolgozatának bemutatása után teljesen és nyugodtan az akadémiai világnak szentelte magát. Rövid időn belül professzori címet szerzett, és lehetőséget kapott arra, hogy elmélyüljön más tudásterületeken, mint például a matematika, a logika vagy a jog.
1807-ben kiadta a A szellem fenomenológiája amelyben olyan szempontok, mint a jelentése tudatosság felfogás és tudás. A mű az egyetlen dolgot, ami Hegelre igaz, az értelmet hangsúlyozza. Tekintettel e munka fontosságára nemsokára más egyetemek is felhívták, hogy Heidelbergben vagy Berlinben tanítson hallgatókat.
Friedrich Hegel siker és kolera
Előadásai Európa-szerte híresek voltak. Tanítványai azt mondták, hogy bármire képes választ adni és mély értelmet adni. Azt is mondták, hogy az elméje a tudás titánja, és olyannak kell lennie, mint a Plató az ókori Görögország.
Jogfilozófiai és államrendszeri elemzése sokakat késztetett arra, hogy elmélyüljenek különböző megközelítései, elméletei, értekezései. A korabeli kulturális elit és politikai osztály olyan viszonyítási pontot látott benne, amelyből tanulhat és inspirációt meríthetett, mint annak idején Karl Marx. Munkája hatását azonban nem sikerült érzékelnie.
Friedrich Hegel 1831. november 14-én halt meg kolerában. Tanítványai ezután felelősek lesznek azért, hogy átadják írásait és feljegyzéseit mindazon ismereteiről, amelyeket a filozófus alaposan feltárt: történelem, vallás, esztétika.
Aki nem képes a szabadságért harcolni, az nem ember, hanem szolga.
-Hegel-
A tyúksarkú hegeléinek phiopszai.
Hegel leginkább arról volt ismert, hogy beemelte a történelmet a filozófiába. Egészen addig a pillanatig a filozófiai diskurzusok az a entelechia hol lehet elérni az igazságérzetet anélkül, hogy a vonatkoztatási pontra támaszkodnánk, amely a társadalmi tények.
A történelmi tények, például a francia forradalom nagy hatással voltak Hegel beszédére valamint az Európában akkoriban uralkodó mentalitásváltás. Következésképpen az olyan fogalmak, mint a szabadság, megszerezték azt a döntő fontosságot, amelynek képviselője Friedrich Hegel volt.
Lássuk most filozófiai hagyatékának főbb fogalmait.
Idealizmus
Ha Hegelről beszélünk, könnyű őt a német idealizmus esszenciájaként definiálni. De mit jelent ez? Az idealizmus egy filozófiai elmélet, amely a következőket támogatja:
- Az ötletek a legfontosabbak, és önállóan is létezhetnek.
- Ami körülvesz bennünket, az nem létezne, ha valaki nem érzékelné, és nem lenne tudatában.
- Hegel számára a világ szép és metafizikailag tökéletes, mert a szépség maga az értelmet szimbolizálja.
Ugyanakkor és ezen keretek között gyakran érvelt amellett, hogy a boldogság nem lehet az emberi lény fő célja. A legfontosabb szempont a tudás és az értelem.
A dialektika
Hegel az értelmet dialektikus folyamatként határozta meg. Az ember megerősíthet egy tényt, majd tagadhatja azt, hogy később leküzdje ezt az ellentmondást. Ily módon a dialektikus mozgalom szerinte a következő lépésekben fejlődik:
Szabadság
Hegel úgy gondolta, hogy a valódi szabadságnak az államból kell kiindulnia. Így érezheti magát az egyén kiteljesedettnek és sajátíthatja el a méltóság hiteles érzését. Azaz Az emberi lényeknek szabályozási keretre van szükségük ahhoz, hogy alávessenek magukat .
Ebben a hegeli rendszerben a kereszténységen keresztül sikerül elérnie az igazi szabadságot . Amint azt feltételezhetjük, ezek az elképzelések később különböző megközelítéseket befolyásoltak.
A logikához
Ha filozófiáról beszélünk, elengedhetetlen, hogy elmélyüljünk a logika területén. És benne Kötelező megérteni Hegel leghíresebb tézisét: az ellentmondást. Ezen elv szerint a dolog önmagában van, és nem különbözik önmagától.
Vagyis: mindannyian változunk, mert mindannyian átalakulunk, és a változás vitalitása következtében egyik állapotból a másik valóságba kerülünk. Maga az élet folyamatos ellentmondás.
Az esztétika
Hegel érdekes különbséget tett a természeti szépség és a művészi szépség között. Az első a létező legkifinomultabb dologra vonatkozik, mert hiteles, szabad és a dolgok természetes szellemét képviseli. A második, a művészi szépség az, ami megteremti a szellemet, és ami lehetővé teszi számunkra, hogy esztétikai kutatásokat végezzünk, amelyek célja az ismeretek megszerzése.
Friedrich Hegel a mai filozófia egyik referenciapontja. Sokan csodálják, de mások kritizálják is, talán az államelmélete és a német idealizmus vagy eurocentrizmus miatt. Vannak olyanok is, akik a szövegei összetettsége miatt óvatosan néznek rá.
Elképzelései azonban kulcsfontosságú pillanatot jelentettek Európában. Ma olyan könyvek, mint a A szellem fenomenológiája még szinte kötelező olvasmányok.
Népszerű Bejegyzések
