Tics gyermekeknél: tünetek és kezelés

A tikek gyors és hirtelen motoros megnyilvánulások, amelyek egy vagy több izomcsoport akaratlan összehúzódásából erednek. Ők önkéntelen sztereotip visszatérő, kiszámíthatatlan, nem ritmikus. A gyermekeknél a tikek súlyosbodnak stressz vagy harag hatására és figyelemelterelő vagy koncentrációs manőverekkel mérsékelhető.

I tics gyermekeknél ezek a leggyakoribb mozgászavarok. Úgy tűnik, hogy a megelőző impulzus a tic akaratlan része, és gyakran a mozgást azért végzik, hogy ezt az impulzust blokkolják. Azonban a fiatalabb gyerekek, akiknek gyors tikuk van, úgy írják le, mint egy hirtelen jelenséget, amely figyelmeztetés vagy önkéntes részvétel nélkül jelentkezik.

Tick ​​gyermekeknél: mikor keletkeznek és hogyan fejlődnek

A tics gyermekeknél általában 4 és 7 éves kor között jelentkezik. A legtöbb esetben az első megnyilvánulások a következők: ismétlődő pislogás, szippantás, torokköszörülés vagy köhögés. Férfiaknál gyakrabban fordulnak elő, arányuk 3:1.

A tikek súlyossága és gyakorisága egyaránt jelentős ingadozást mutat. Sok gyermek, akinek kisebb tic-je van, és 4 és 6 év közötti utasok nem mennek orvoshoz. Az esetek 55-60%-ában a tikk a serdülőkor vagy a korai felnőttkor végére gyakorlatilag eltűnnek.

Az esetek további 20-25%-ában a tikk megritkulnak és alkalmanként jelentkeznek. Végül, az esetek körülbelül 20%-ában a tikk felnőttkorban is folytatódnak (néhány esetben súlyosbodnak).

A tics klinikai jellemzői

Felismerhető néhány jellemző, amely meghatározza ezeket a motoros megnyilvánulásokat. Lássuk, melyek:

Stresszes helyzetekben a tikek súlyosbodnakfáradtság, betegség, érzelem vagy túlzott kitettség a képernyőknek.

• Csökkennek, ha a gyermek kognitív szempontból igényes és érdekes tevékenységnek szenteli magát.

• Nem zavarnak fontos műveleteket, nem okoznak esést vagy sérülést. Az ilyen típusú tic bármilyen megnyilvánulását (beleértve a blokkoló ticeket is) szakembernek kell értékelnie, hogy kizárja a funkcionális komponens lehetőségét.

• Jelentős különbségek figyelhetők meg, amikor gyerekeket filmeznek.

Általában személyiségzavarokat és helyzeteket kísérnek diszfunkcionális család .

• A mozgás összetettsége ellenére is kísérheti őket egy bizonyos élvezet érzése, valamint az arckifejezések.

• Azok, akik ebben szenvednek, úgy érzik, nem tudják elkerülni.

• Nem előzi meg őket előzetes szenzáció.

A tic osztályozása

A tikek egyszerű vagy összetett motoros és vokális kategóriába sorolhatók.

Egyszerű trükkök:hirtelen mozdulatokkal vagy rövid, ismétlődő hangokkal nyilvánulnak meg.

Komplex motoros tic: inkább egymás utáni, de nem megfelelő módon koordinált mozgások. Például a fejcsóválás, mások gesztusainak ismétlése ( ecoprassia ) vagy obszcén gesztusokat tesz ( coproprassia ).

Komplex vokális tikek: bonyolult hangképzés jellemzi, de nem megfelelő környezetbe helyezve.Ilyen például a szótagok ismétlése, blokkolása, személyes szavak ismétlése (palilalia), hallott szavak ismétlése (echolalia) vagy obszcén szavak ismétlése (coprolalia).

A tikek osztályozása a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében (DSM-5)

Átmeneti tic zavar : motoros vagy vokális tic, vagy mindkettő, amely kevesebb mint egy éve fennáll.

Tartós motoros vagy vokális ticus zavar: több mint egy éve fennálló egyszerű vagy többszörös motoros tic vagy vokális tic.

Tourette-szindróma(ST): az egy évig tartó vokális tichez társuló többszörös motoros ticnek nem kell feltétlenül együtt lennie, és egyre növekvő formában megnyilvánulnia.

Más patológiákkal összefüggő tics gyermekeknél

A tics gyermekeknél gyakran az impulzusok szabályozásának nehézségével jár a neuropszichológiai és motoros aktivitás enyhe elváltozásaira, valamint egyéb pszichiátriai vagy fejlődési rendellenességek nagy százalékára.

Például gyakran előfordulnak abban az esetben ADHD (az esetek 30-60%-a) kényszeres viselkedés (az esetek 30-40%-a) szorongás (25%) destruktív viselkedés (10-30%) hangulatváltozások (10%) kényszeres-kényszeres zavar (5%) és mozgáskoordinációs nehézségek. Egyes gyermekeknél düh epizódjai is megfigyelhetők.

Etiológia: a tic eredete gyermekeknél

A ticeknek összetett, többtényezős etiológiájuk van, és nagymértékben öröklődnek. Az egypetéjű ikreknél a konkordancia 87%.

Korábban úgy gondolták, hogy a tikk viselkedéssel vagy stresszel kapcsolatosak, és gyakran ideges szokásoknak vagy rángásoknak nevezték. Ma már tudjuk, hogy neurológiai mozgásokról van szó, amelyek a szorongás pillanataiban súlyosbodhatnak, de nem ez az oka.

A mögöttes mechanizmusok különböző neuronális hálózatokat foglalnak magukban az agyban a kéreg és a bazális ganglionok között (frontális-striato-thalamus körök), de az agy más területeit is érintheti, például a limbikus rendszert, a középső agyat és a kisagyot. Az interoceptív tudat és a központi szenzomotoros feldolgozás rendellenességeit is leírták.

A tics kezelése gyermekeknél: viselkedési beavatkozások

A viselkedési beavatkozások különböző technikákat tartalmaznak, bár a gyermekkel követendő út a kezdeti diagnózistól, a kezelésre adott választól és a kezelés során bekövetkező eseményektől függ (Bados 2002).

A szokásfordító terápia (HRT) és az expozíció- és válaszprevenció (ERP) olyan beavatkozások, amelyeket szilárd tudományos bizonyítékok alapján gyakran alkalmaznak gyermekek tics-eseteiben. 40-50%-kal csökkentik a tic súlyosságát és gyakoriságát (Yale Global Tic Severity Score).

Szokásfordító terápia (HRT)

Azrin által javasolt szokásmegfordító terápia (Azrin és Peterson 1988) arra tanítja a pácienst, hogy felismerje a tic előrejelző impulzusát, majd végrehajtson egy cselekvést – az úgynevezett kompetitív választ –, amely csökkenti a bosszantó tic előfordulásának lehetőségét.

11 fő technikát tartalmaz 5 fázis:

Tudatosság.Tanuld meg felismerni azokat az ingereket és helyzeteket, amelyek megelőzik a tik megnyilvánulását.
• A tic részletes leírása és az önkéntes reprodukálásra való képzés.
• Önmegfigyelés a tic felismeréséhez, amikor előfordul.
• Korai felismerés képzéssel, hogy felismerje a tic-t megelőző érzeteket.
• Veszélyes helyzetek felismerése, amelyekben nagyobb valószínűséggel fordul elő tic.

Relaxációs gyakorlatok.

A tic-vel összeegyeztethetetlen kompetitív válasz kialakítása. Olyan viselkedésnek kell lennie, amely a következő jellemzőket tükrözi:
• Akadályozza meg a tic megjelenését.
• Néhány percig fenn kell tartani.
• Ennek növelnie kell a tic tudatosságát.
• Legyen társadalmilag elfogadható.
• Legyen kompatibilis a napi tevékenységgel.
• Erősítenie kell a tic megnyilvánulásaiban részt vevőkkel antagonista izmokat.
• Az akaratlan mozgást ellenző izomzat izometrikus feszültségét kell magában foglalnia.

Motiváció.Ez a szakasz a betegre és a családjára egyaránt vonatkozik. Három szokásos motivációs technikát tartalmaz:
A tikk okozta problémák áttekintése. Szociális támogatás.A beteg e a család köre vállalják az eljárás lefolytatását (vagy segítik a végrehajtást). Nyilvános viselkedés megvalósítása.Annak érdekében, hogy a páciens lássa a javasolt módszer nyilvános végrehajtásának lehetőségét.

Képzési általánosítás.Végezzen gyakorlatokat, amelyekben a páciensnek el kell képzelnie magát az 1. fázisban azonosított veszélyes helyzetekben.

Expozíciós terápia és válaszmegelőzés

Az expozíció- és válaszmegelőzés gyakorlata segíti a beteget megszokni állapotát, megtanítja érezni és tolerálni a a pácienst arra kérik, hogy kontrollálja a tikkjeit, miközben a terapeuta megszorozza azt az időt, amennyi időt tud ellenállni.

Nem használnak versengő válaszokat vagy kiegészítőket. A betegek a rezisztencia tesztet többször is megismétlik egy ülés során, és fokozatosan meghosszabbodik az az időtartam, ameddig képesek kontroll alatt tartani a tikeket.

Ennek a gyakorlatnak a rendszeres és szisztematikus elvégzése segít az edzésben tolerancia tic impulzusokra, és idővel a páciens kontrollálhatóságára. Az ülés során a terapeuta az impulzusokra hivatkozik, hogy megkérdezze a pácienst, mennyire erősek; ez a fajta interakció a pácienst annak a szorongásának teszi ki, hogy annak ellenére, hogy beszél róla, tic van.

A tics gyógyszeres kezelése gyermekeknél

A gyógyszeres kezelés melletti döntés a tics kezelésére gyermekeknél a tics természetétől függ, és általában a legsúlyosabb vagy legbosszantóbb, fájdalmat vagy sérülést okozó esetekre van fenntartva. Jelenleg a klonidin (α-receptor agonista₂-adrenerg) a leggyakrabban használt gyógyszer.

Ellenkezőleg úgy tűnik, hogy az antipszichotikumok/antidopaminerg szerek hatékonyabbak felnőtteknél. A klinikai gyakorlat is igazolja az aripiprazol jó hatásosságát gyermekeknél.

A benzodiazepineket általában nem írják fel tic kezelésére, de akut és súlyos klinikai helyzetben alkalmazhatók. Segítenek csökkenteni a szorongást a támadások során, de a visszapattanó hatás miatt inkább kerülendők.