A szitakötő metafora egy nagyon érdekes szimbolikus figura az életciklusok megértéséhez. Néha hasznosak azok a hivatkozások, amelyekben az irodalmi elem találkozik a misztikussal, és az antropológiai dimenzió egyesül a természeti világ egyes lényeinek kétségtelen erejével.
A szitakötő sem kivétel totem, amely két nagyon fontos képességet tartalmaz: az alkalmazkodóképességet és az átalakulást. Ez a rovar mindig is felkeltette az emberi lények figyelmét, mivel világunk három szférájához tartozik: a földhöz, a levegőhöz és a vízhez.
Egy hatalmas szépségű és törékeny lényről beszélünk, amely már jóval az ember születése előtt benépesítette bolygónkat. A szitakötők már az időkben is léteztek Carbonifero (több mint 300 millió évvel ezelőtt). Azonban kissé különböztek egymástól: szélesebb volt a szárnyfesztávolságuk, amely elérte a 90 cm-t.
A szitakötők emlékeztetnek minket arra, hogy könnyűek vagyunk, és ha úgy döntünk, visszaverhetjük a fényt. Mindig ne felejts el ragyogni, hogy mindenki lássa.
-Robyn Nola-
Ez a gigantizmus jelentősen lecsökkent, amíg el nem érjük a ma ismert szitakötőt, egy éteri és szinte varázslatos teremtményt, amely víztestek közelében lebeg, és sok mindenre megtaníthat bennünket.
A szitakötő metafora: metamorfózis, alkalmazkodás és haladás
Az Odonata rendbe tartozó szitakötő è az egyik legcsodálatosabb rovar a gerinctelen birodalomból. Hihetetlenül gyorsak, akár 85 km/órás sebességre is képesek. Tudományos szempontból kétségtelenül a szemük a legérdekesebb jellemzőjük.
Körülbelül 30 000 hatszögletű sejtből állnak, amelyek mindegyike saját lencsével és retinával rendelkezik. Ez a szerkezet biztosítja ezeknek a rovaroknak az egyik legélesebb látást a természetben, így bármikor képesek 360 fokos látásra.
Az anatómiájuk mellett még az élénk színek és rendkívüli repülésük fontos szimbolikus értékkel bír. A szitakötő metaforája különböző kultúrákra jellemző, ugyanazokra, amelyek hasonlóságot figyeltek meg az ember életciklusában való létezésével. Elemezzük részletesen.
Az átalakulások élete
A szitakötőnek nagyon sajátos életciklusa van. Az övé metamorfózis Három szakaszból áll attól kezdve, hogy a tojás kikel, áthalad a nimfa szakaszon, és látványos szitakötővé válik. Ennek az állatnak az útja 3-6 évig tart, és érdekes módon a legrövidebb szakasz az utóbbi.
A szitakötő szakasz mindössze néhány hétig tart. Valójában létezésének nagy részében vízi lényként él, egy nimfaként, amely kopoltyúkon keresztül lélegzik, és férgekkel és ebihalakkal táplálkozik. Amikor az utolsó metamorfózis megkezdődik, több vedlésen (15) megy keresztül, amíg a szárnyai ki nem hajtanak.
Akárcsak a szitakötőnek, az embernek is alkalmazkodnia kell a életút olyan változásokból áll, amelyekben semmi sem statikus. Ahhoz, hogy bármi áron túlélje, átalakulással kell szembenéznie a bőr lehullása, a régi formák elengedése. Csak akkor lesz az, aki mindig is volt, és akiért keményen dolgozott.
Éld meg minden napodat maximálisan
A szitakötő metafora egy fontos leckét tanít nekünk: a mindennapok teljes megélésének szükségességét. Amikor a nimfa utoljára levedli a bőrét, és szárnyakat hajt, tisztában van vele, hogy léte mulandó lesz. Ideje repülni, utazni, felfedezni és megismerni a külvilágot távol a sajátodtól komfortzóna amelyben víz élt addig.
A szitakötő metafora: egyensúly
Az évszázadok során a szitakötő lenyűgözővé vált a különböző kultúrák számára egy hihetetlen tulajdonságnak köszönhetően: a szárnyainak. Az élénk színek és a szaggatott fény kromatikus játéka mellett remek repülési manőverei vonzzák a figyelmet. A szitakötők ennek ellenére eleganciával és erővel vágják a levegőt
Kíváncsian percenként körülbelül 30-szor csapkodnak a szárnyaikkal (szemben a szúnyogok 600-szorosával). Szárnyaik 20-szor nagyobb erővel bírnak, mint más rovarok, és mutatósan és világosan képesek uralni repülésüket.
A Japán ez az egyik olyan kultúra, amely a legjobban tiszteli ezt a rovart, amelyet az életegyensúly igazi példájának tartanak.
Az utolsó út tovább megy
i szerint bennszülött amerikaiak a szitakötő metafora egy irányító szellemet képvisel. Ez a gerinctelen minden ember utolsó útjára emlékezteti őket, ahol a föld és a víz világában eltöltött hosszú élet után a levegő teremtményeivé válunk. Szárnyas lény, aki végre felemelkedik egy magasabb szférába, ahol szabad lélekszellem lesz.
Ahogy látjuk, a szitakötő figurája inspirál érdekes és hangulatos fogalmak. A szimbolikát, az állatvilág varázslatát és a természetet tükröző tükröt látó kultúrákat összefonó jelentések.
