A rögeszmés-kényszeres rendellenesség (OCD) szabályozása lehetséges még akkor is, ha a beteg és a körülötte lévők azt hiszik, hogy zsákutcában vannak. Ennek ellenére léteznek hatékony kezelések a kezelésre.
A rögeszmés-kényszeres zavar egy olyan mentális zavar, amelyet egy állandó, rögzített elképzelés idéz elő, amely megtámadja az elmét. A köznyelvben többet beszélünk mániákról, mint rögeszmékről ez utóbbi kifejezést használva a zavaró fixáció meghatározására.
A rögeszmés-kényszeres zavar szabályozása lehetséges
Az emberi lények két nagy félelme a halál és az őrület. Mindkettő egy olyan pontot jelent, ahonnan nincs visszatérés. Az önkontroll elvesztését is jelzik. Az őrülettől való félelem az, ami sok szenvedőt arra késztet, hogy tagadja rögeszméit vagy legalábbis tüneteik súlyosságát.
Az igazság az, hogy nem minden rögeszmés tünet ugyanolyan súlyosságú. A rögeszmés tünetek az általunk ismert matrjoska babákhoz hasonlíthatók. Ezeket a babákat egymásba zárják, amíg meg nem találják a legkisebbet. Az OCD a legsúlyosabb szint és fogyatékosító rögeszmékkel nyilvánul meg.
Sok OCD-ben szenvedő ember kínosan és kényelmetlenül érzi magát, ezért nem kérnek segítséget. Ugyanígy igaz, hogy nem ritka, hogy segítséget kérnek, de csalódnak az elért eredmények miatt.
Sok orvos a legjobb szándékkal gondoskodott pácienseiről, de nem képezték ki őket arra, hogy hatékony kezelési stratégiákat és eszközöket biztosítsanak. Az egészségügyi rendszerrel való kapcsolat gyakran okoz szenvedést a bűntudat érzései csüggedtség és bizalmatlanság. A beteg ezért elveszíti a reményt és a bizalmat abban, hogy képes kontrollálni az OCD-t.
Az igazság az, hogy még nincs hatékony gyógymód. A pszichológusok azonban hasznos eszközöket kínálhatnak az OCD szabályozására. A leggyakrabban alkalmazott kezelés valójában a kognitív-viselkedési terápián alapul.
Terápia a rögeszmés-kényszeres rendellenesség kezelésére
A kognitív-viselkedési áramlat részét képező terápiák olyan elemeket tartalmaznak, amelyek elősegítik a rögeszmés-kényszeres zavarban szenvedők gyógyulását. Dr. Lewis kutatása azt mutatta a kognitív viselkedésterápia pozitív változásokat idéz elő az agyi aktivitásban (Yaryura-Tobias és Neziroglu 1997).
A kognitív viselkedésterápia biztosítja azokat az eszközöket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy személy kezelje rögeszméit anélkül, hogy engednie kellene a kényszereknek (a megszállottságokat tápláló viselkedéseknek). A folyamatos gyakorlás és a terápia során elsajátított technikák és készségek alkalmazása lehetővé teszi a beteg számára, hogy jobban kezelje a rendellenesség tüneteit.
A viselkedési kezelés sikere a páciens motivációjától és napi gyakorlatától függ. A gyógyszeres kezelés és a terápia kéz a kézben jár a kezelés hatásainak javítása érdekében. A gyógyszer egyensúlyba hozza a szinteket szerotonin a beteg felkészítése a terápiára.
Mire épül a kognitív-viselkedési terápia az OCD kezelésére?
Az OCD szabályozásának elsődleges technikája az expozíció válaszmegelőzéssel (ERP). Az expozíció célja a megszállottságokkal kapcsolatos szorongás és kényelmetlenség csillapítása a hozzászokásnak nevezett folyamaton keresztül. Ez egy természetes folyamat, amely megállítja a kényszeres viselkedést.
Sok esetben ezt a technikát hosszú távú expozícióval hajtják végre, hogy csillapítsák a való életben érzett szorongást és olyan helyzetekben (kényszereket), amelyek rituális cselekvéseket eredményeznek. Például megkérheti a személyt, hogy érintsen meg egy tárgyat, amelytől fél, anélkül, hogy kezet kell mosnia, hogy csillapítsa a szorongását (szennyeződési rögeszme esete).
A gyakorlat megismétlésének köszönhetően a beteg ráébred, hogy a következmények nem vészesek Arra is rájön, hogy van egy pont, ahol az általa érzett szorongás természetesen kezd elhalványulni. Ez azért történik, mert a szervezet természetesen deaktiválja a riasztási mechanizmusokat vagy a szoktatási folyamatot.
Elméletileg a ERP szakaszosan kell végrehajtani, fokozatos lépésekben, amelyek a végső célhoz vezetnek, a félt tárgyhoz vagy helyzethez való teljes hozzászoktatáshoz. Ez egy olyan expozíciós hierarchia gyakorlásával érhető el, amely a legkisebb szorongástól a legnagyobbig kezdődik.
Rituális cselekvések és kognitív változások megelőzése
A rituális cselekvések megelőzése a gyakoriságuk csökkentését célozza. Az embert arra tanítják, hogy találjon alternatívákat a kényszerre, amikor szembesül az őt gyötrő gondolatokkal.
A kognitív viselkedésterápia kognitív összetevője magában foglalja a helytelen gondolatok és hiedelmek megváltoztatását. Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy ez a terápia hasznos, ha az expozícióval és a rituális tevékenységek megelőzésével kombinálják. Önmagában nem nyújt elegendő eredményt.
Következtetések
Számos eszköz és megközelítés segíthet az OCD szabályozásában. A legtöbb beavatkozás alapvető technikája az expozíció, a válaszok megelőzése és a válaszok módosítása hiedelmek
