Erikson pszichoszociális fejlődési szakaszai egy integrált pszichoanalitikus elméletre reagálnak amely egy sor pillanatot azonosít, amelyen egy egészséges egyén élete során átmegy. Mindegyik fázist két, egymással ütköző erő által generált pszichoszociális válság jellemezné.
Erikson, akárcsak Sigmund Freud, úgy gondolta, hogy a személyiség több szakaszban fejlődik. A legfontosabb különbség az, hogy Freud fejlődéselméletét pszichoszexuális szakaszok sorozatára alapozta. Ehelyett Erikson a fázisokra összpontosított fejlődésének . Érdekelte az interakció és a társas kapcsolatok szerepe az emberi lények fejlődésében és növekedésében.
Az ember konfliktusai az ő valódi természetét képviselik.
-Erik Erikson-
Erikson pszichoszociális fejlődési szakaszai
Az Erikson által a pszichoszociális fejlődés elméletében leírt nyolc szakasz mindegyike az előző szakaszokra épít hogy előkészítsék az utat a későbbi fejlődési időszakok számára. Tehát beszélhetünk egy olyan modellről, amely valamilyen módon az utat követi élet .
Erikson szerint a személy minden szakaszában egy konfliktust él át, amely fordulópontként hat a fejlődésben, és ösztönzi az evolúciót. Ezek a konfliktusok a pszichológiai minőség fejlesztésére összpontosítanak. Ebben a szakaszban a személyes növekedés lehetősége magas, csakúgy, mint a kudarc lehetősége.
Ha az egyén sikeresen néz szembe a konfliktussal, akkor ezt a szakaszt olyan pszichológiai erőkkel lépi túl, amelyek egész életében szolgálják majd. . Ám ha nem sikerül hatékonyan skálázni ezeket a korlátokat, akkor előfordulhat, hogy nem fejleszti ki azokat az alapvető készségeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy sikeresen megbirkózzanak a következő fázisok kihívásaival.
Erikson azt is kijelentette, hogy a kompetencia érzése motiválja a viselkedést és a cselekvéseket. Ily módon Erikson pszichoszociális fejlődéselméletének minden szakasza arra szolgál, hogy az élet egy bizonyos területén kompetenssé váljanak. Ha minden fázist megfelelően kezelünk, a személy uralmi érzést fog érezni. Ellenkező esetben az alkalmatlanság érzése támad fel benne a fejlődés ezen aspektusában.
1. Bizalom kontra bizalmatlanság (0-18 hónap)
Erikson pszichoszociális fejlődésének első szakaszában a gyerekek megtanulnak bízni – vagy nem bízni – másokban. A bizalom szorosan összefügg a kötődéssel, a kapcsolatkezeléssel és azzal, hogy a gyermek mennyire várja el másoktól, hogy kielégítsék szükségleteit. . Tekintettel arra, hogy a gyermek teljes mértékben eltartott, a bizalom kialakulása a róla gondoskodók megbízhatóságán és minőségén alapszik, különösen a anya .
Ha a szülők olyan szeretetteljes kapcsolatnak teszik ki a gyermeket, amelyben a bizalom uralkodik, akkor valószínű, hogy a gyermek is ezt az álláspontot fogja felvenni a világgal szemben. De ha nem biztosítanak neki biztonságos környezetet, és nem elégítik ki alapvető szükségleteit, akkor valószínűleg megtanulja, hogy ne várjon el semmit másoktól. Ennek a bizalmatlanságnak a kialakulása frusztrációt, gyanakvást vagy érzéketlenséget válthat ki azzal kapcsolatban, hogy mi történik egy olyan környezetben, amelytől keveset vagy semmit nem várnak el.
2. Autonómia kontra szégyen és kétség (18 hónap-3 év)
A második fázisban a gyerekek bizonyos fokú uralmat szereznek testük felett, ami viszont növeli autonómiájukat . A feladatok önálló elvégzésével bizonyos szintű önállóságra tesznek szert. Ha hagyják a szülőket vagy a gyámokat, hogy kis döntéseket hozzanak, és fenntartsák a kontrollt, segíthetik a gyermekeket az önellátás érzésének kialakításában.
Azok a gyerekek, akik sikeresen teljesítik ezt a szakaszt, általában egészséges, erős önbecsüléssel rendelkeznek. Éppen ellenkezőleg, azok, akik úgy nőnek fel, hogy túlságosan instabil padlón járnak, kevéssé bíznak magukban és képességeikben. Erikson úgy vélte, hogy egyensúlyt kell elérni az autonómia között szégyen a kétely pedig az akarat kialakulásához vezetett volna, amely az a hiedelem, hogy képesek vagyunk szándékosan cselekedni határokon belül és követni az értelmet.
3. Kezdeményezés vs bűntudat (3-5 év)
Erikson pszichoszociális fejlődésének szakaszaiban a harmadik magában foglalja a erősítése által a . Amikor ideális egyensúlyt érünk el az egyéni kezdeményezés és a másokkal való együttműködésre való hajlandóság között, megjelenik a célként ismert ego-minőség.
Azok a gyerekek, akik ebben a szakaszban sikeresek, úgy érzik, képesek és magabiztosak mások vezetésében. Azokat, akik ehelyett nem sajátítják el ezeket a készségeket, valószínűleg bűntudat, kétségek és a kezdeményezés hiánya gyötri.
A bűntudat abban az értelemben pozitív, hogy megmutatja, hogy a gyerekek képesek felismerni, ha valami rosszat tettek . Ha azonban túlzott és érdemtelen, akkor a gyermek úgy érzi, képtelen elfogadni az élet kihívásait, és képtelen szembenézni velük. A bűntudat mindig a félelem fő összetevője.
4. Szorgalmasság kontra kisebbrendűség (5-13 év)
A gyerekek elkezdenek bonyolultabb feladatokat végrehajtani. Agyuk olyan magas érettségi fokot ér el, amely lehetővé teszi számukra, hogy elkezdjék kezelni az absztrakciókat . Felismerhetik saját és társaik képességeit is. Néha ragaszkodnak a nagyobb kihívást jelentő és nehezebb feladatokhoz. Amikor sikerül teljesíteniük, elvárják majd az esedékességet jutalom .
Az egyensúly megtalálásának sikere ebben a fázisban kiemeli a kompetencia fogalmát. A gyerekek bíznak abban, hogy képesek kezelni a rájuk bízott feladatokat. Egy másik fontos eredmény, hogy elkezdik reálisabban kalibrálni azokat a kihívásokat, amelyekkel hajlandóak szembenézni, és azokat, amelyeket nem tartanak megfelelőnek.
Ha a gyerekek nem tudják úgy alkalmazni, ahogy akarják, gyakran megjelenik a kisebbrendűségi érzés. Ha ezt az elemet nem kezelik megfelelően, és a gyermek nem kap érzelmi támogatást a hibáihoz, akkor lehetséges, hogy úgy dönt, hogy elvet minden nehéz feladatot, attól tartva, hogy újraéli ezt a negatív érzést. A feladat értékelése során fontos figyelembe venni a gyermek erőfeszítéseit, elválasztva azt az objektív eredménytől .
5. Személyazonosság kontra személyazonosság felfedése (13-21 évesek)
Erikson pszichoszociális fejlődési szakaszai közül a gyermekek serdülővé válnak. Felfedezik szexuális identitásukat, és elkezdenek kialakítani egy képet arról a jövőbeli személyről, akire hasonlítani szeretnének. Ahogy nőnek, igyekeznek megtalálni céljukat és szerepüket a társadalomban, valamint megszilárdítani kritikus személyes identitásukat.
Ebben a szakaszban A fiataloknak azt is meg kell próbálniuk megkülönböztetni, hogy mely tevékenységek felelnek meg életkoruknak, és melyek tekinthetők gyermeki tevékenységeknek . Meg kell találniuk a kompromisszumot aközött, hogy mit várnak el maguktól, és amit a környezetük vár el tőlük. Erikson számára ennek a szakasznak a sikeres teljesítése egy szilárd és egészséges életalap felépítését jelenti felnőtt .
6. Intimitás kontra elszigeteltség (21-39 év)
A serdülők fiatal felnőttekké válnak. Az identitás és a szerep közötti kezdeti zűrzavar a végéhez közeledik. Fiatal felnőtteknél továbbra is fontos prioritás, hogy mások kívánságaira reagáljanak, és ezért alkalmazkodjanak. Ez azonban egy olyan fázis is, amelyben néhány piros vonal önállóan kezd kirajzolódni: olyan szempontok, amelyeket az ember nem hajlandó feláldozni azért, hogy mások kedvében járjon.
Igaz, hogy ez serdülőkorban is előfordul, de ami most megváltozik, az a jelentés. Amit megvédenek, az nem az ingerre adott személyes reakció, hanem valami sokkal fontosabb. Beszéljünk a kezdeményezésről .
Amikor a személy megalapozta identitását, készen áll arra, hogy hosszú távú kötelezettségeket vállaljon mások felé. Képessé válik bensőséges, kölcsönös kapcsolatok kialakítására, és önként vállalja az áldozatokat és teljesíti az ilyen kapcsolatok által megkívánt kötelezettségeket. Ha nem sikerül kialakítania ezeket az intim kapcsolatokat, az elszigeteltség nem kívánt érzése jelenhet meg, ami a sötétség és a gyötrelem érzését ébresztheti.
Ha ebben a fázisban nem találnak partnert, az elszigeteltség és a magány érzése támadhat . Ez bizonytalanságot és kisebbrendűségi érzést kelthet, mivel az egyén azt gondolhatja, hogy valami nincs rendben vele. Tud válság és önpusztító hajlamok.
7. Generativitás kontra stagnálás (40-65 év)
A felnőttkorban az ember életének felépítése folytatódik, és olyan szempontokra összpontosít, mint a karrier és a család. A generativitás azt jelenti, hogy törődnek az emberekkel a szoros családi kötelékeken túl. Amikor az ember az úgynevezett középkorba lép, látóköre az önmagát és családját magába foglaló közvetlen környezetétől egy tágabb és teljesebb terv felé nyúlik, amely magában foglalja a társadalmat és annak örökségét.
Ebben a szakaszban az emberek felismerik, hogy az élet nem csak róluk szól. Cselekedeteikkel azt remélik, hogy olyan hozzájárulást tehetnek, amely hasznos lesz az elkövetkezendők számára. Amikor eléri ezt a célt, sikerélményt kap. Ha azonban úgy érzi, hogy nem járult hozzá az összképhez, akkor úgy érezheti, hogy nem tud valami kellően fontosat és jelentőset tenni.
A generativitás nem szükséges a felnőttek számára, de hiánya megfoszthatja az embert a nagyobb beteljesülés érzésétől.
8. fázis. Ego integritása a kétségbeesés ellen (65 év felettiek)
A pszichoszociális fejlődés Erikson által javasolt szakaszai akkor érnek véget, amikor az emberek választhatnak a kétségbeesés vagy az integritás között. Általában az öregedés nagyrészt veszteségek összessége, amelyek kompenzációt igényelnek . Másrészt az idő érzése is nagyra tör, ami abból fakad, hogy több év van mögöttünk, mint előttünk.
Ebből a múltba tekintésből kétségbeesés és nosztalgia fakadhat köd formájában, vagy éppen ellenkezőleg, elégedettség a közös és létrehozott lábnyomok miatt. Egy-egy nézőpont alakítja az ember jelen és jövő iránti elvárásait.
Azoknak az embereknek, akik egy integrált víziót alakítanak ki életükről, nem okoznak gondot, ha meg kell békülniük a múlttal és azokkal, akik rossz emlékeket ébresztenek. . Újra megerősítik létezésük értékét, és felismerik annak jelentőségét nemcsak saját maguk, hanem mások számára is.
A pszichoszociális fejlődés szakaszai és záró megjegyzések
A pszichoszociális elmélet egyik erőssége, hogy széles keretet biztosít, amelyből szemlélhetjük a fejlődést az egész életen át. Lehetővé teszi továbbá, hogy hangsúlyozzuk az emberi lények szociális természetét és a kapcsolatoknak a létezés különböző szakaszaiban gyakorolt fontos hatását.
Viszont a pszichoszociális fejlődés Erikson által javasolt fázisai merev egymásutániságnak vannak kitéve, és csak előre meghatározott korcsoportokon belül nyilvánulnak meg. ami könnyen kritizálható. Jogos az a gondolat, hogy egyesek személyiségük bizonyos aspektusait különböző időpontokban és fázisokban határozzák meg olyan elemekkel és fázisokkal, amelyek nyilvánvalóan átfedhetnek vagy párhuzamosan fejlődhetnek.
Erikson pszichoszociális fejlődéselméletének kritikus gyengesége, hogy a konfliktusok megoldásának és az egyik szakaszból a másikba való átlépés pontos mechanizmusai nincsenek kellően leírva vagy kidolgozva. Ebben az értelemben az elmélet nem határozza meg, hogy az egyes fázisokban mely tapasztalatok szükségesek a konfliktusok sikeres megoldásához, és így a következő fázisba kielégítően továbblépni.
