Az öreg szamuráj: hogyan kell megfelelően reagálni a provokációkra

A keleti kifejezések és mesék felbecsülhetetlen értékű bölcsességforrások, amelyeket klasszikusnak tekinthetünk, mivel ma is aktuálisak és relevánsak. Éppen ezért a mai cikkünket ennek szenteljük

A Buddhának tulajdonított számos mondat egyike ezt mondja: A világban vagyunk

A régi szamuráj

Egyszer régen Tokió közelében élt egy öreg szamuráj, aki sok csatát megnyert amiért mindenki tisztelte. Harcos kora azonban véget ért.

Mindazonáltal minden bölcsességét és tapasztalatát kiaknázták a fiatalok amelynek az idősebb volt a mestere. A szamurájról azonban keringett egy legenda: azt mondták, hogy bár sok év telt el, bármelyik riválisát legyőzhette volna, bármilyen félelmetes is.

Egy nyáron egy híres, brutalitásáról ismert harcos megjelent az öreg szamuráj otthonában.

A sötét művészetek harcosának azonban nem sikerült provokálnia az öreget . A szamuráj soha nem rántott ki kardot, ami arra késztette ellenségét, hogy feladja és megalázva érezze magát.

Az öreg szamuráj tanítványait bosszantotta a tanáruk általuk gyávaság. Szidták, kardrántásra buzdították, de ő azt válaszolta, hogy ha valaki felajánl neked valamit ajándékba, és te nem fogadod el, az továbbra is az övé marad; harag, düh és sértés, ha nem fogadják el, azé, aki kimondja.

Mit tanulhatunk az öreg szamuráj történetéből?

Elképzelhető, hogy fontos életleckéket vonhatunk le a bölcs, öreg szamuráj történetéből. Mert valójában mindannyiunkban van elégedetlenség, harag, frusztráció, bűntudat és félelmek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csalódottságunkat másokra is ki kellene terjesztenünk.

Nem számít, mennyi terhet cipelünk magunkkal, mindig találkozni fogunk olyan emberekkel, akik sokkal mérgezőbbek nálunk. Pusztító emberek, akik úgy tesznek, mintha segíteni akarnának nekünk, majd ártani akarnának nekünk, bűntudatot keltenek, megfosztják erőfeszítéseink értékétől és táplálják félelmek és a bizonytalanság.

Viszont ha tudunk válaszolni, de nem reagálunk, akkor bármikor meg tudjuk őrizni a derűt. Ez azt jelenti, hogy ha nem fogadjuk el provokációikat és mérgezett ajándékaikat azzal, hogy tudatosan reagálunk és kerüljük a mérgező hatásukat, akkor elkerüljük, hogy megfertőződjünk a méreggel.

Tanuljunk meg tudatosan reagálni

Ha megtanuljuk tudatosan reagáljon a provokációkra ahelyett, hogy ösztönösen reagálna nehezebb lesz megbántani minket. Így nem leszünk védtelenek, egyszerűen nem érezzük magunkat megtámadva. Ebből a célból hasznos:

• Tudja meg, mi késztet minket negatív reakciókra, és milyen helyzetekben veszítjük el az irányítást. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy az önuralmunk elvesztése nélkül racionalizáljunk.
Hagyd magad mögött a múltat.
• Ebben az esetben az érzelmek kontrollálása nagyon hasznos lesz. Ha elragadtatunk, könnyen elveszíthetjük az irányítást. Ha ehelyett az értelmet használjuk, azonosítjuk, mi bánt minket, és elgondolkodunk rajta, készek leszünk elkerülni a mérgezést.

Egy népszerű mondás szerint nem annak fáj, aki akar, hanem annak, aki teheti. Rajtunk múlik, ahogy a régi szamurájok is tették, hogy elfogadjuk vagy elutasítjuk, amit mások kínálnak nekünk.