A diszfunkcionális családok közismerten mérgező családok
Többek között ezekben a családokban gyakori, hogy i gyermekek pszichológiai vagy fizikai támadások célpontjai, amelyek károsítják az egészséges növekedést és a stabil érzelmi légkör kialakulását. Mindenesetre annyi mérgező család van, ahány különböző típusú destruktív viselkedés.
Ha azonban bizonyos jellemzők jelen vannak egy családrendszeren belül, akkor ambivalens érzelmi környezetről beszélhetünk, amely nagyon könnyen azonosítható. De mik ezek a jellemzők? Lássunk néhányat közülük.
1) Az egyéniség hiánya
A mérgező családokban nincs a tér tisztelete létfontosságú a tagok számára; véget ér
Ennek a családnak a tagjai végső soron kötelességüknek érzik, hogy együtt maradjanak, és ne saját akaratukból tartsák életben a köteléket. Az Unió a valóságban nem más, mint száraz jelenlét. Az egyéniségét aláásó mérgező érintkezés által megfertőzött személy a jóváhagyás igényének áldozatává válik.
Ez disszonáns és egészségtelen felelősségvállalással jár. A családtagok szélsőséges túlzott védelmező vagy agressziós attitűdökre tesznek szert, amelyek megakadályozzák az egészséges szociális-érzelmi fejlődést.
2) Túlzott védelem vagy teljes indolencia
Ismét extrém helyzetekről beszélünk. Mint tudjuk, semmi felesleg nem jó. Tudomásul kell venni hipervédelem az autonómia és a szabadság szöges ellentéte, erős függőséget és súlyos érzelmi károkat generál.
Ha elkerüljük a szeretteink sérelmét, megfosztjuk őket attól a lehetőségtől, hogy növekedjenek és megtanulják saját személyes megoldási stratégiájukat . Így keletkezik a haszontalanság intenzív és pusztító érzése.
A túlzottan védõ emberek másodlagos haszonra tesznek szert a túlzott törõdésbõl, így függõvé válnak védõtársaiktól, és minden szempontból irányítják életüket. Ez bizonyos értelemben a manipuláció szinonimája.
A másik véglet a családon belüli növekedés vagy érzelmi érintkezés iránti teljes apátia. Ez egy nagyon közeli helyzet az elhagyatáshoz, a gyermekkor egyik nagy sebe, amely a felnőttek világában is megmarad.
3) Az a szabály, amiről nem beszélsz, nem létezik
Kerülje a szembenézést kommunikáció teljesen leromlott. A valóságban a verbális kommunikáció nem jelenti a kommunikáció hiányát, mert még a csend is képes kommunikálni.
Ebben az esetben a csend feszültséget és veszélyt közvetít, hagyja, hogy az alanyok együtt éljenek azzal a diszharmonikus és önpusztító üzenettel, hogy minden rendben van, semmi baj.
Ha nem beszélünk a konfliktusokról, valódi érzelmi bombákat hoz létre, amelyek idővel egyre nagyobbak lesznek egészen addig, amíg képesek nem lesznek egy egész kastély lerombolására, amikor egy napon hirtelen felrobbannak. A járvány a jólét minden nyomának pusztulásához vezet, még akkor is, ha az csak látszólagos volt.
4) A rugalmasság és a homályos korlátok hiánya
A rugalmasság hiánya minden területen ütközik az egészséges határok hiányával. Ha az egyik családtag megváltozik, a legnagyobb drámaiság következik be. A családtagok ezernyi vészharangot kongatnak majd ha valamelyikük elkezdi szeretni egymást és megváltoztatja a hozzáállását.
A szerepeket íratlan szabályok határozzák meg, így minden, ami veszélyeztetheti a családi kényelmet, szélsőséges és tragikus viselkedéshez vezet.
A határok teljes és abszolút hiányában is találkozhatunk, ami lehetetlenné teszi az érzelmi szintű önszabályozást. Ebben az esetben is megfigyelhető a drámai hajlam, akár burkolt, akár nem.
Ez a négy jellemző az alapja annak, amelyen a toxikus családmechanizmusok vagy az egyébként diszfunkcionális családok nyugszanak. Ennek tudatában megmentheti egyéniségét és a körülötte lévő emberekét.
