A pozitív, de a negatív gondolatok felszámolására

Nem könnyű megérteni, hogy az emberek miért gondolnak negatív gondolatokat másokról és magukról. Legtöbbször ahelyett, hogy kihasználnánk az erősségeket, az erőforrásokat, a potenciált és a valorizálandó tulajdonságokat, inkább hangsúlyozzuk gyengeségeinket és hiányosságainkat, így az önkritikus érzés uralkodik el. Néhány technika azonban segíthet nekünk e tendencia ellen a pozitív de használata.

A pozitív vagy az ellenkezője, de egy technika a negatív gondolatok felszámolása és a kontraproduktív attitűdök megelőzése amelyek abból fakadnak. A következő sorokban elmagyarázzuk, miből áll ez a stratégia.

Azt a kognitív faunát, amit gondolatoknak hívnak

A kognitív pszichológusok által kognitív torzulásnak nevezett érzések körül kialakuló bizonyos viselkedésmódok kapcsolatban állnak egymással, miközben finom különbségeket mutatnak be. Viszont fontos megkülönböztetni a negativitás és a leértékelés mértékét amely a megismerésekben, érzelmekben és cselekvésekben érvényesül.

Sok ilyen ötlet meglep minket, és csírákként szaporodik el, amelyek behatolnak az elménkbe, és végül isteneket hoznak létre. sztereotípiák .

Gondolatok a saját képtelenségeirőlmintha nem fogom tudni nem vagyok képes vagy ez nem nekem való, ez túl sok.

• Hiedelmek arról, hogy mások mit gondolnak, mintha olvasnánk a gondolataikban: mindenki engem néz, a ruhámat nézi majd, aki rólam beszél.

• Vannak olyanok is, akik a legkisebb tévedésre is elfelejtik a múltban elért összes pozitív célt.

• Meg kellett volna, vagy megtehettem volna, ami mindig az emlékeket jelzi.

Gondolatok, amelyek előrevetítik a negatív jövő vagy katasztrofális.

• Az a hajlam, hogy mindig másokhoz hasonlítsuk magunkat, és alábecsüljük a velük történt pozitív eseményeket.

Röviden gyakori, hogy egy sor hiedelmet táplálnak, amelyek elősegítik az erős önleértékelést és amelyek arra késztetnek bennünket, hogy másokban csak az érdemeket lássuk, önmagunkban pedig csak a negatív és boldogtalan oldalakat.

Ez a katasztrofális kognitív fauna nem marad a gondolatokhoz kötve, hanem gyorsan és kérlelhetetlenül a cselekvés felé halad, ugyanúgy negatív érzelmeket ébresztve. És onnantól egyfajta szerencsétlen önbeteljesítő prófécia épül fel.

Tétel |

Ezek a negatív gondolatok bizalmatlanok, és bizonyos esetekben paranoiássá válnak. Lehetetlen egész életében azzal tölteni, hogy mások mit gondolnak rólunk, vagy azt képzeljük, hogy a világ ellenünk van.

Nagyszerű szövetségesei egy nyelvi képletnek, amelyet a legtöbb mondatra alkalmaznak, hogy korlátozzák cselekvésmódunkat: és kár, hogy… o Ellenére… . Minden közbeszólás, amely ellentmond az előző kijelentésnek. Egyszóval igazi csapda.

A de megsemmisíti a pozitív mondatot. Nézzük meg néhány példával: Nagyon jó ember, és általában jól csinálja a dolgokat, de ha dühös, akkor szörnyű; Nagyon jól éreztük magunkat a hétvégén, nem vitatkoztunk, de rossz a kedélye és rosszul reagál.

A de megfordítja az előző mondat pozitív aspektusait.

A pesszimista és katasztrofális emberek ritkán mondanak ki olyan pozitív kifejezéseket, amelyekben értékelik magukat és másokat; még ha meg is teszik, végül kisiklik őket, és az ellenkező irányba irányítják őket azokkal a de-ekkel, amelyek bevezetik a negatív leírás és ellentétes a korábban elmondottakkal.

A de önmaga felé is irányul. Például: Jó volt gyorsan befejezni a házi feladatot, de mindig az utolsó pillanatban csinálom, vagy nagyon szorgalmas vagyok/kár, hogy nem tudok folyékonyan beszélni.

A de használatának ilyen rendszerezésének véget vetni nagyon nehéz, hiszen ha egyszer belépünk ebbe a mechanizmusba, a kerék mindig szinte végtelenül hajlamos negatív irányba forogni. Fordítsa meg ezt a mechanizmust A negativitás és a negatívból a pozitív felé való elmozdulás nehéz, de nem lehetetlen .

A pozitív vagy az ellenkezője, de technika

A megtagadott gondolatok ellensúlyozására lépésről lépésre kell haladni a fordított technikával, vagyis hagyni őket folyni, elengedni és szavakba fordítani. Egyszer kifejezve a de-t kell használnia átirányítja a beszélgetést pozitív dimenzió felé.

Pozitív vagy ellentétes, de hasonló a negatívhoz, de katasztrofális gondolatok felé terel bennünket, de lehetővé teszi, hogy a negatívat pozitívvá alakítsuk. Íme néhány példa:

• A hörghurut kimerített, napokig nem tudtam dolgozni, DE tudtam pihenni. Teljesen megérdemelt mini vakáció volt.

• Tudnom kellett volna, hogy ez nem jó. Átvert, DE szerencsére csak egy kis pénz volt. Ez a tapasztalat megtanított arra, hogy jobban odafigyeljek azokra az emberekre, akikkel körülveszem magam.

• Rám néznek, mert rajtam ez a virágos ing, azt mondják, nevetséges vagyok DE milyen szép úgy öltözni, ahogy akarsz, és szabadnak lenni. Engem bámulnak? Nem érdekel, többet kell magamra koncentrálnom, és kevesebbet kell aggódnom mások miatt.

A pozitív vagy az ellenkezője, de arra tanít bennünket tanulni helyzetből . Csak tedd fel magadnak a kérdést: Mit tanít nekem ez a helyzet?; Milyen tanulságot vonhatok le ebből a tapasztalatból?

Mivel nehéz kilépni a kizáró automatizmusból ez a köztes lépés lehetővé teszi számunkra, hogy észrevegyük, hogy nem minden katasztrofális és hogy nincs negatív helyzet mint olyan, hanem csak egy kizáró személyes felfogás.