1961 és 1963 között Albert Bandura kanadai pszichológus kísérletet végzett a gyerekek viselkedésének elemzésére, miután látta, hogy felnőttek agresszíven viselkednek egy babával szemben. A Bobo babakísérlet az egyik legismertebb elméletének, a szociális tanulás elméletének empirikus demonstrációja. .
Ez az elmélet azt állítja, hogy az emberi tanulás nagy része a társadalmi környezettel való érintkezés útján megy végbe. Mások megfigyelésével bizonyos ismereteket, készségeket, stratégiákat, hiedelmeket és viselkedésmódokat sajátítunk el. Ily módon minden egyén bizonyos modellekre összpontosítva megtanulja a különböző viselkedések hasznosságát, kényelmét és következményeit, és az alapján viselkedik, amiről úgy gondolja, hogy tettei eredménye.
A tanulás kétirányú: tanulunk a környezetből, a környezet pedig a tetteinknek köszönhetően tanul és változik.
-Albert Bandura-
Bandura kutatása
Albert Bandura az egyik legnagyobb zseni a szociális tanulás területén. A pszichológiához való hozzájárulásának köszönhetően több ország egyetemén kapta meg a Doctor honoris causa címet. A 2002-ben végzett kutatás ezt mutatta a negyedik helyen minden idők legtöbbet idézett referenciapszichológusai között Skinner Freud és Piaget .
Bandura nem értett egyet az álláspontjával behavioristák mert úgy vélte, alábecsülik az emberi viselkedés társadalmi dimenzióját. Emiatt tanulmányát a tanuló és a környezet interakciójára összpontosította, hogy elmagyarázza a tanulási folyamatokat.
1961-ben ez a kutató elkezdte elemezni a túl agresszív gyermekek kezelésének különböző módszereit, azonosítva a az erőszak eredete viselkedésükben. Így kezdte meg a világ leghíresebb és legismertebb kutatásait: a Bobo babakísérlet. Lássuk, miről is van szó.
A Bobo babakísérlet
Albert Bandura ezt a kísérletet azzal a céllal dolgozta ki, hogy empirikus alapot nyújtson elméletéhez. A kapott eredmények megváltoztatták az akkori pszichológia menetét mivel a Bobo babakísérlet a gyerekek agresszív viselkedésének előfutára volt.
A kísérlet azon a demonstráción alapult, hogy bizonyos viselkedésformákat a gyerekek a felnőttek cselekedeteit utánozva tanulták meg. A vizsgálatban 36 3 és 5 év közötti fiú és 36 lány vett részt, valamennyien a Stanford Egyetem óvodájának tanulói.
A gyerekeket három csoportra osztották: 24-en az agresszív modellt, 24-et a nem agresszív modellt, a maradékot pedig a kontrollcsoportot kapták. A csoportokat nemek szerint (férfi és nő) osztották fel. A kutatók megbizonyosodtak arról, hogy a gyerekek fele azonos nemű felnőttek cselekedeteinek volt kitéve, a másik fele pedig néhány ellenkező neműnek.
Mind az agresszív, mind a nem agresszív csoportokban minden gyerek egyénileg figyelte egy felnőtt viselkedését a Bobo babával szemben (egy másfél méter magas, felfújható műanyag baba, ami lendítés után visszanyerte egyensúlyát).
Az agresszív modell forgatókönyvében a felnőtt körülbelül egy percig játszani kezdett a játékokkal a szobában. Ezek után agresszíven viselkedett a babával szemben megüti, vagy játékkalapáccsal megütni az arcát. a kontrollcsoportban semmilyen modellel való interakciót nem figyeltek meg előzetesen.
A megfigyelés után a gyerekeknek egyenként be kellett menniük a szobába a játékokkal és a Bobo babával. Videókamerával rögzítették a viselkedésüket, miután megfigyelték a tetteit felnőtt modellek .
Következtetés
Bandura megállapította Az agresszív modellnek kitett gyerekek nagyobb valószínűséggel követtek el fizikai agressziót .
Ami a nemek közötti különbségek eredményeit illeti, teljesen megerősítették a gyerekeket jobban befolyásolták az azonos nemű modellek.
Továbbá az agresszív forgatókönyv szemtanúi közül a gyerekek között a fizikai támadások száma nagyobb volt fiúknál, mint lányoknál. Vagyis a gyerekek többet mutattak agresszió amikor agresszív férfimodelleket figyeltek meg.
Másrészt a Bobo babához hasonló kísérletet végeztek 1965-ben a rossz és erőszakos viselkedés jutalmazása vagy büntetése hatásainak megállapítására. A kapott következtetések megerősítették a megfigyeléses tanulás elméletét: amikor a felnőtteket jutalmazzák az erőszakos viselkedésért, a gyerekek hajlamosabbak megütni a babát. Amikor azonban a felnőtteket szidják, a gyerekek abbahagyják a Bobo baba ütését.
Minden társadalomban és minden közösségben létezik vagy kell lennie egy csatorna, egy kiút, amelyből az agresszió formájában felhalmozódott energiák kiszabadulhatnak.
-Frantz Fanon-
Amint láttuk a gyerekek hajlamosak utánozni, amit modelljeiken vagy referenciafiguráikon látnak ezért nagyon fontos odafigyelni arra, hogy milyen magatartást és attitűdöt alkalmazunk a családi és oktatási környezetben.
