Hippokratész humorális elmélete

Hippokratész története és a humorális elmélet csaknem négy évszázaddal korunk kezdete előtt nyúlik vissza. Az ő posztulátumát tekintik az első megközelítésnek annak, ami csaknem húsz évvel később tudománnyá válik: a pszichológiának.

Hippokratészt az orvostudomány atyjaként határozzák meg, mert ő volt az első Nyugaton, aki rendszerezte az egészséggel és a betegségekkel kapcsolatos ismereteket. Magyarázatot javasolt ezekre a jelenségekre, sőt terápiákat is javasolt a kezelésükre.

Fontosabb tudni, hogy milyen embernek van betegsége, mint azt, hogy valakinek milyen betegsége van.

– Hippokratész –

A humorális elmélet A legtöbb orvos (és nem csak) elfogadta és alkalmazta a 19. század közepéig. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük az ókori Görögország e nagy gondolkodójának gondolatainak szilárdságát amelynek posztulátumait ma is idézik.

Fedezzük fel együtt a humorális elméletet és mi is az.

Hippokratész humorális elmélete

A humorális elmélethez Alapvetően azt állítja, hogy az emberi test négy anyagból, úgynevezett humorból áll és amit fenn kell tartani egyensúly közöttük. Az egyensúly elvesztésével a test és a lélek betegségei is fellépnek.

Bármilyen fogyatékosság vagy betegség egyet jelent a négy alapvető humor egyensúlyának megváltozásával. A kezeléshez tehát módot kell találni az elvesztett egyensúly helyreállítására.

A humorális elmélet szerint az emberi testet alkotó anyagok a következők: fekete epe sárga epe vér és váladék. Másrészt minden hangulat az univerzum egy eleméhez és egy légköri minőséghez kapcsolódik. A kapcsolat a következő lenne:

Fekete epeszárazság és hideg tulajdonságokkal kapcsolódik a földhöz. Sárga epetűzhöz köthető szárazság és hő tulajdonságokkal. Vérpáratartalommal és hővel kapcsolódik a levegőhöz. Váladéknedvesség és hideg tulajdonságokkal rendelkező vízhez kapcsolódik.

Hangulatok és személyiség

Hippokratész és követői soha nem tekintették a betegséget tisztán szerves elemnek. Hittek a elme és test egyetlen valóság ezért ami az elmében történt, az hatással volt a szervezetre és fordítva.

A tagjai a peripatetikus iskola új elemet hozott a humorelméletbe azzal, hogy feltételezte, hogy a négy humor egyikének túlsúlya sajátos temperamentumot generált az emberben. Galen később integrálta ezt az elméletet beszámol arról, hogy a hangulatok kiegyensúlyozatlansága hogyan befolyásolta létmódunkat, érzésünket, gondolkodásunkat és viselkedésünket.

Galén volt az, aki négy temperamentum létezését feltételezte a lényegi humorokból fakadó. Ők voltak:

Mélabús.Azokra az emberekre jellemző, akiknek szervezetükben túlsúlyban van a fekete epe. Meglehetősen érzékeny, szomorú temperamentummal rendelkeznek, és hajlamosak a művészi tevékenységekre.

Kolerás.Olyan valakit jelöl, akinek nagy mennyiségű sárga epe van. Ez szenvedélyes temperamentumot, óriási vitalitást és hajlam arra, hogy könnyen dühöngjön .

Vér. Ebben az esetben a vér eleme dominál. Ennek a temperamentumnak a jellemzői az önbizalom, a vidámság, az optimizmus, a kifejezőkészség és a szociabilitás.

Közönyös. Azokat jellemzi, akiknél gyakori a váladék a szervezetben. A flegmatikus emberek csendes, helyesen gondolkodó emberek, akiknek nincs nagy elköteleződési képességük és kissé lusták.

Hippokratész elmélet a mai világban

Mind Hippokratész, mind Galenosz és minden követőik kikötötték és integrálták a humorális elméletet, amely megfigyelésen alapult, de bármilyen módszer alkalmazása nélkül. tudományos módszer . A formális tudományok térnyerésével és megszilárdulásával ez az elmélet használaton kívül került. Napjainkban történelmi hivatkozásnak számít, amelynek azonban nem tulajdonítható objektív érvényesség.

Azonban a humorális elmélet megvan az az érdeme, hogy ez az első komoly kísérlet az emberi lények különböző temperamentumainak osztályozására. Érdekes az is, ahogyan meg tudták érteni, hogy az érzelmeknek fiziológiai vonatkozásaik is vannak.

Hippokratész elméletei és Galen inspirációul szolgáltak a korai pszichológusok számára. Így vagy úgy, ezek a gondolkodók nagyszerű belátásról tettek tanúbizonyságot. Osztályozásuk közel áll azokhoz a különböző személyiségekhez, amelyeket ma a kutatók hoztak létre majdnem 2000 évvel a két ókori görög előfutár után.