A játék aktivitása már kisgyermekkortól kezdve természetesen fejlődik. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a játék képességének egyetlen funkciója a szórakoztatás és az idő eltöltése. A pszichológusok azonban néhány évtizede kezdik megkérdőjelezni ezt a tényt; ma már többféle – ha nem is sok – létezik oktatáspszichológusok
Egy kulcsfontosságú szem előtt tartandó szempont, amely megdöbbentőnek tűnhet, hogy evolúciós szempontból mindig lehet találni a puszta örömön túl további indokokat, hogy olyan cselekedeteket hajtsunk végre, amelyek jó érzéssel töltenek el bennünket. A kóros eseteket eltekintve tehát, ha valami okozza Öröm evolúciós szempontból hasznos . Ezen érvelés szerint a játéknak valójában van funkciója vagy segédprogramja. A tanulmányok azt is mutatják, hogy a gyermekkorban a játékórák korlátozott korlátozása a gyenge szociális készségekkel rendelkező felnőttekre vonatkozik.
A játék és a gyermekfejlődés kapcsolatát illetően meg kell nyitnunk elménket különböző elméletek előtt nem mindig ugyanazok a mögöttes ötletek támasztják alá. Mindenesetre ahhoz, hogy megértsük a fejlődésünkben játszott összetett szerepet, széles perspektívát kell elfogadnunk, és meg kell figyelnünk az összes rendelkezésre álló adatot.
Elméleti perspektívák a játékról és a gyermekfejlődésről
Az egyik első szerző, aki a témát tanulmányozta Karl Groos akik a játékot előgyakorlatnak tekintették: a pszicho-fiziológiai érettség elérésének alapvető szakaszát, mint a növekedéshez kapcsolódó jelenséget. Számára a játék egy előkészítő gyakorlatból állt bizonyos funkciók fejlesztésére. A motoros játékok elősegítik a testi fejlődést, a pszichológiai játékok felkészítik a gyermeket a társasági életre. Ezen túlmenően, ha a játékot biztonságos környezetben játsszák, a gyermek számos készséget edzhet anélkül, hogy bármiféle kockázatba ütközne.
Egy másik teljesen más nézőpont az Freud . A pszichoanalízis szempontjából a játék szorosan kapcsolódik a tudattalan késztetések kifejezéséhez. Ez lehetővé tenné az emberi lények számára, hogy kielégítetlen vágyaikat a valóságban is kielégíthessék. Ez az elméleti perspektíva, bár érdekesnek tűnhet, nem támasztja alá az egyértelmű tudományos bizonyítékokat, amellett, hogy sérti a tudomány alapjául szolgáló maximális takarékosság kritériumát.
Második Vigotszkij A játék egy társadalmi tevékenység, amelynek kulcsa a résztvevők közötti együttműködés. Ennek az együttműködésnek köszönhetően minden játékos megtanul egy szerepet (szerepvállalást), ami a felnőtt élet alapvető aspektusa. Vigotsky kizárólag a szimbolikus játékra összpontosított, rámutatva arra, hogy a játékon belül a tárgyak hogyan nyerik el saját jelentésüket (a lábak közötti botból ló lehet). Látható egy perspektíva szociokonstruktivista a játék elsődleges funkcióján alapul, amely a szerepek és jelentések tanulásához és megosztásához kapcsolódik.
Egy másik szerző, aki elméletet fogalmazott meg a játékkal kapcsolatban Jerome Bruner – álláspontja szerint a játék ahhoz az éretlenséghez kapcsolódna, amellyel az ember születik. Ez arra készteti az embereket, hogy olyan viselkedési formákat hozzanak létre, amelyek lehetővé teszik számukra a rugalmas alkalmazkodást. A játék tehát hasznos lenne kísérletezni ezen viselkedésformák mindegyikével, és felfedezni, hogy ezek hogyan teszik lehetővé számunkra, hogy alkalmazkodjunk a kulturális-környezeti kontextushoz. Ha ezt a kísérletet játékos környezetben hajtjuk végre, a személy mentes a nyomástól, és nem tart a negatív következményektől.
Is Piaget az egyik nagy fejlődéspszichológus fejtette ki véleményét a játék és a szociális fejlődés kapcsolatáról. Víziója úgy tekintett a játék mint tevékenység nem különbözik a nem játék tevékenységektől. Véleménye szerint ez egy adaptív cselekvés, amellyel a gyermek megtanulja a valóság jellemzőit, és bizonyos értelemben irányítja azokat. Ez a gondolat szorosan kapcsolódik a Piaget által kidolgozott asszimiláció és alkalmazkodás fogalmaihoz.
A játék fontossága
Bár a játék funkciójával kapcsolatban sok nézőpont létezik, egyértelmű, hogy a gyermek fejlődése szempontjából mindig fontos. Érdekes az is, hogy a különféle létező elméletek mennyire nem összeegyeztethetetlenek egymással : a játék és a gyermekfejlődés kapcsolata többféle és gazdagító lehet.
Most, hogy ismerjük a játéknak tulajdonított különféle funkciókat, el tudjuk képzelni, mennyit ok elengedhetetlen, hogy a szabadidős tevékenységek (nyomás nélkül és erős belső motivációval) jelen legyenek mindennapi életünkben gyermekek .
A játékalapú oktatás minden szempontból megadja számukra a fejlődéshez szükséges lehetőségeket. Ebben az értelemben a legjobb, ha nem esünk abba a hibába, hogy a játékot más intellektuális vagy kognitív tevékenységekkel helyettesítjük, amelyeket potenciálisan jobbnak tartunk: játék nélkül valójában a kognitív és intellektuális fejlődés sérülhet. . Ne felejtsük el azt sem, hogy születésünk előtt már folyamatban vagyunk növekedés és a fejlődéshez, és ahhoz, hogy a születés után tovább növekedhessen, elengedhetetlen, hogy számíthassunk a játékra, mint természetes és kellemes hajlamra.
