Szisztémás terápiák: eredet, alapelvek és iskolák

Bár a szisztémás terápiák a családterápiából származnak, jelenleg a családra már nincs szükség, mint figyelemre, amelyet ekként kell meghatározni. A hangsúly az emberek közötti kapcsolaton vagy interakciós folyamaton van, és nem annyira magának az egyénnek a megfigyelésén.

Osztrák biológus és filozófus volt Ludwig Von Bertalanffy hogy 1968-ban megfogalmazza az Általános rendszerelméletet. A kölcsönható elemek komplexumaként értelmezett rendszer fogalmát a terápiás területen való alkalmazására használta, megalkotva azt, ami a család és a kapcsolatok tanulmányozásában uralkodó modell lett.

Jól a rendszerszemlélet más tudományágak hozzájárulásán is alapul különös tekintettel az elméleti oldalra. Ezek között találunk kibernetikát, pragmatikus kommunikációs fejlesztéseket és családi pszichoterápiát. A perspektívák ezen integrációja lehetővé tette egy széles alkalmazási kör kifejlesztését, amely az egyéni kezelésektől a párok és természetesen a családok csoportos kezeléséig terjed (Hoffman 1987).

A rendszer fogalma éppen a különböző megközelítések egyesülésében rejlik amiből azt a következtetést vonják le, hogy az egész nagyobb, mint a részek összege. A rendszerszemlélet az egésznek a rendszer különböző elemeinek kölcsönhatásából adódó tulajdonságait hangsúlyozza. Más szóval, a legfontosabb elem az emberek közötti interakcióból fakadó kapcsolat.

A rendszerpszichológusok ezért figyelembe veszik a következő általános gondolatot: a családi, párkapcsolati vagy társadalmi rendszer egy vagy több egymással összefüggő elemből áll oly módon, hogy az egyik állapotváltozása a rendszer következetes változásához vezet; ennek köszönhetően megismerhetjük a rendszer valamelyik tagjának egyéni patológiájának alapvető aspektusait.

A szisztémás terápiák előzményei

A legfontosabb szisztémás terápiák előzményei a pszichoanalízisig nyúlnak vissza. Példaként említhetjük Fried Fromm-Reichman „szkizogén anya, Rosen perverz anyja” kifejezését vagy Bell családi interjúkat.

Ennek a terápiának a legnyilvánvalóbb eredete azonban az antropológustól származik Gregory Bateson és a Palo Alto-i Adminisztrációs Kórház veteránjaiból álló csapata. Bateson más kutatókhoz, például Jackson Haley-hez és Weaklandhez csatlakozott, hogy elemezze a skizofrén családok kommunikációs rendszerét.

Az egyik legérdekesebb elmélet, amely kutatásaiból fakadt, a kettős kötés elmélete volt amely megmagyarázza, hogy két vagy több üzenet közötti ellentmondás hogyan vezethet az embert delíriumhoz, hogy megpróbáljon elmenekülni a valóságtól. Az ellentmondás valójában azt jelenti, hogy két egyidejű parancsot kapunk, amelyeket lehetetlen teljesíteni, mivel az egyik megvalósítása engedetlenségre kényszeríti a másikat. Példa lehet egy anya lányának „Szeretlek” kifejezése, miközben gesztusokkal fejezi ki elutasítását, vagy azt mondja valakinek, hogy Légy spontánabb vagy Ne légy engedelmes.

Ezzel párhuzamosan 1962 Jackson és Ackerman alapította a magazint Családi folyamat míg Bertalanffy az Általános Rendszerelméletet fogalmazta meg – az egyetlen elmélet, amely az összes rendszerelméletben közös tényezők sorozatát fejleszti ki.

A szisztémás terápiákkal közös szempontok

Bár a szisztémás terápiák nagyon tágak, és mint korábban említettük, tudományágak nagy csoportját támogatják, mindegyikben vannak közös szempontok. A legfontosabb a koncepció rendszer A már említett objektumok vagy elemek összessége, amelyek egymással kapcsolatba lépnek.

Általános rendszerelméletében Bertalanffy az interakció fogalmát is kiemelte, feltételezve, hogy egy rendszer a részek egymásra utaltságát feltételezi. illetve a kapcsolatban érintett személyek szisztémás terápiái esetében.

Továbbá az Általános rendszerelméletben azt állítják, hogy a rendszer részét képező részek mindegyike alrendszernek tekinthető . Ebben az értelemben, ha a család a rendszer, akkor az anya-gyermek kapcsolat az alrendszer.

Fontos kiemelni a nyitott vagy zárt rendszerek közötti különbséget is bár nincs olyan egységes kritérium, amely minden kutatót egyesítene a kettő megkülönböztetésében. Ha Bertalanffy konceptualizálására adunk okot, akkor egy zárt rendszer nem jár semmiféle cserével a környezettel, míg egy nyitott rendszer állandó kölcsönhatásban van a környezettel vagy más rendszerekkel.

Például A zárt családi rendszerek nem tartanak fenn semmilyen kapcsolatot az őket körülvevő környezettel. A végső állapot ennek a rendszernek a kezdeti feltételeitől függ, és ennek következtében fokozatosan elszegényedik az energia az egyesülésben és a családi rendszerben.

Olyan szerzők megfigyeléseiből, mint Watzlawick Beavin és Jackon, a Palo Alto iskolából és az Általános Rendszerelmélet általános tanulmányozásából született Kommunikációs elmélet emberi amely az összes rendszermodellben közös szempontokat és elképzeléseket példázza. Például:

• Lehetetlen nem kommunikálni. Ez az elmélet abból az elképzelésből indul ki, hogy mindenfajta magatartás kommunikáció, beleértve a csendet is. Figyelembe veszi azon helyzetek meglétét is, amelyekben a tünet a kommunikáció formája.
• A rendszerek mechanizmusai visszacsatoláson keresztül szabályozzák önmagukat.
• A kommunikációnak két szintje van: a digitális vagy tartalmi szint és az analóg vagy relációs szint. Ha a két szint között ellentmondás van, paradox üzenetek jelennek meg.
• Az interakciót a résztvevők által bevezetett értékelések szabják meg. Más szóval, a látottak és tapasztaltak értelmezése alapján határozzuk meg a más emberekhez fűződő viszonyt, és fordítva. Ebben az értelemben a tények értékelésének módját illetően az egyetértés hiánya okozhatja
• Létezik egy szabályrendszer, amelyet a szisztémás terapeutának fel kell ismernie: a felismert szabályokat, a szimmetrikus szabályokat, a titkos szabályokat és a metaszabályokat.

Azonban minden rendszerszintű iskola felmutat néhány egyéni jellemzőt amelyekre a következő bekezdésben elmélyülünk.

A szisztémás terápiák egyéni vonatkozásai

Nemzetközi MRI Iskola:

Ezt a rendszerszintű iskolát a Palo Alto-kutatók második generációjával azonosítják (Watzlawick Weakland

Ennek az iskolának néhány alapelve:

A megoldások általában fenntartják a problémákat :a probléma orvoslására tett kísérlet során a személy gyakran nem tesz mást, mint életben tartja.
• A beavatkozások célja, hogy azonosítsák azokat az áramköröket, amelyek beavatkoznak a kapcsolatba és a megkísérelt megoldásokba. A cél a nemzetközi modellek megváltoztatása A 2. változásként ismert jelenség, míg a megpróbált és a sikertelen megoldás az 1. változás.
Az alkalmazott stratégiák közé tartoznak a paradox beavatkozások.Más szóval, olyan szerepeket jelöljön ki vagy kommunikáljon ötleteket, amelyek elszakadnak a józan észtől, de közel állnak a rendszer referenciamárkájához. Ebben a perspektívában szerepet játszanak a páciens nyelvének beszédének és a szuggesztióval történő felírás technikái.

Strukturális és stratégiai iskola: Minuchin és Haley

Minuchin és Haley ennek az iskolának a fő képviselői. Szerintük elengedhetetlen a rendszer felépítésének elemzése annak érdekében, hogy nyomon követhessük a tagjai között érvényben lévő kapcsolatok típusát és egy kezelést tudjunk alkalmazni.

Mindketten azzal érvelnek, hogy a családok szövetségek és koalíciók köré szerveződnek. Konkrétan a szövetséget úgy határozzuk meg, mint két tag közelségét egy másik távolabbi taggal szemben; egy koalíció ehelyett két tag uniójából áll a harmadikkal szemben. A különböző generációk tagjai közötti koalíciókat perverz háromszögeknek nevezik (az anya és a fiú az apa ellen).

Ebből a szempontból a terapeuta néhány technikát alkalmaz a családszerkezet módosítására a családdefiníciók megkérdőjelezésével és a tünet pozitív újradefiniálásával. Például magában foglalja bizonyos feladatok előírását bizonyos családtagok számára, az egyensúlyhiány jelenségét - amelyben a terapeuta egy alrendszerrel szövetkezik, hogy a határokat átstrukturálja - vagy Haley paradox beavatkozásai.

Milánói Systemic School: Selvini-Palazzoli pszichózis a családban

Ez az iskola Mara Selvini-Palazzoli és csapata munkájából született olyan kérdésekre összpontosít, mint pl étvágytalanság vagy más pszichotikus rendellenességek, amelyek merev tranzakciós családokban fordulnak elő.

A milánói szisztémás iskola kiemelt figyelmet fordít a küldés pillanatától és az első kapcsolatfelvételtől kezdve gyűjtött adatokra. Attól a pillanattól kezdve felállítanak néhány munkahipotézist, amelyek ellentétben állnak az első munkamenet fejlődésével . Mindenekelőtt azon dolgoznak, hogy a tünethez kapcsolódóan mit jelent a család, és a beazonosított betegen, hogy egyetértést és nézeteltérést találjanak.

Ennek az iskolának az egyik pontja a változatlan előírásra vonatkozik azaz egy speciális program a pszichotikus családokkal való munkavégzéshez, amely abban áll, hogy ugyanazt a szerepet az egész családnak szánják, és egy titokban megpróbálják szövetségre hozni a szülőket, és ezzel elősegítik az alrendszerek - különösen a gyerekek által alkotott - elválasztását.

A szisztémás terápiák más perspektívát kínálnak a problémákra és nehézségekre és inkább a kapcsolatot részesítik előnyben, mint az egyént, mint a páciens életének javítása érdekében végzett munka központi pontját. Érdekes és érdekes út, amely fokozatosan egyre nagyobb jelentőséget kap a terápiás területen.