Menni vagy maradni? A válasz bennünk van

Menni vagy maradni? Íme egy egzisztenciális dilemma, amely kétségekkel és félelmekkel tölt el bennünket. Tudjuk, hogy néha a tartózkodás azt jelenti, hogy fényévnyi távolságra vagyunk, miközben egy bizonyos távolságot közbeiktatunk, azt jelenti, hogy újra felfedezzük hiteles lényegünket. Ez az aranyszabály azonban nem minden esetben működik. Honnan lehet tudni, hogy melyik a legjobb választás? Hogyan hozzuk meg a helyes döntést?

Bárki fizetne azért, hogy képes legyen mindig a helyes döntést hozni hogy minden lépésünkkel csalhatatlanul pontosak és hibátlanok legyünk. Nos, bármennyire is szeretnénk, senki sem jön a világra egy tökéletesen kalibrált iránytűvel sétálok az élet. Bizonyos értelemben pontosan ez a mi igazi nagyságunk, hiteles kalandunk: utunk nyomon követése a hibák és a helyes választások nyomán.

Létünk térképén az egyetlen hiba, amit elkövethetünk, az az, hogy nem hozunk döntéseket hagyni, hogy a véletlen átvegye a kormányt, feladva azt a kis részét, amit mindig fenntartunk. A félelem kegyében maradni annyit jelent, mint hagyni magát a tétlenségben, azt jelenti, hogy az élet száraz partjára dobjuk a hajó horgonyt. Aki azonban képes választani az egyik vagy a másik irány között, az levonhatja a tanulságot a döntéséből, ami a legfontosabb.

Valószínűleg a legjobb döntések nem az agyi reflexió, hanem az érzelmek eredményei.

-Eduardo Punset-

Menni vagy maradni? A döntés nem mindig jelenti a feladást

Mi, emberek szinte állandóan döntéseket hozunk. Választhatunk busz vagy autó között egy teázás vagy a kávé aközött, hogy találkozunk egy baráttal vagy sem, aközött, hogy ebben a hónapban spórolunk egy keveset, vagy napról napra élünk a vágyaink kielégítésével... Ezek a többé-kevésbé banális választások nem követelnek meg tőlünk nagy erőfeszítést, hiszen semmilyen veszteség nem származik belőlük.

Azok a döntések, amelyekben nagyobb érzelmi feszültség koncentrálódik, azok, amelyeknél agyunk megérti, hogy egyensúlyvesztés következik be. Hagyjuk a miénket vagy ne partner munkahelyváltás, országunk elhagyása, hogy új projektet kezdjünk... mindez felgyújtja bennünk azt, amit a pszichológusok veszteségkerülésként határoznak meg. Mintha egy riasztás aktiválódott volna bennünk, amely egy olyan kockázatra figyelmeztet, amelyre nem vagyunk felkészülve.

Ilyen módon, amikor azzal a kérdéssel szembesülünk, hogy menjek vagy maradjak? Meg kell értenünk néhány szempontot, amelyek segíthetnek nekünk.

A döntés meghozatalának nem kell szinonimájaként lennie veszteség vagy lemondás: tekintsük inkább nyereségnek. Például, ha elhagy egy olyan állást, amely kielégíti Önt, és magasabb fizetésűt választ, de amely kevésbé személyes elégedettséget nyújt, valószínűleg veszteséget szenved.

• Egy másik példa: ha úgy döntesz, hogy új lehetőséget adsz párodnak, hogy egy szinte lehetetlen kapcsolatból egy kicsit tovább maradjon és továbbvigye, akkor veszítesz, saját magadnak ártasz. Ne felejtsük el, hogy a kapaszkodás sokkal fájdalmasabb lehet, mint az elengedés.

Ebben az értelemben érdemes minden döntésünknek értelmet és irányt adni. Ha úgy döntök, hogy maradok vagy elmegyek, annak egy nagyon konkrét célja lesz: magamba fektetni, hogy minden nap tovább dolgozhassak boldogság . Ez egy olyan döntés, amelyet személyesen kell meghozni: senki nem hordhatja a cipőnket és nem járhatja az utunkat, senki sem tud teljesen azonosulni körülményeinkkel, mert ezek legmélyebb ismerete a legtöbb esetben csak személyes.

A válasz bennünk van

Menjek vagy maradjak? Néha ez a kérdés annyira krónikussá válik, hogy körülöttünk minden elhomályosul, életünk minősége romlik, és ami még rosszabb testünk elkezdi szomatizálni az a gyötrelem, az az örökös kétség, ami megoldatlanul maradt. Néhány tünet lehet:

• Álmatlanság
• Emésztési problémák
• Fejfájás
• Mozgásszervi fájdalom
• Hangulati ingadozások
• Tachycardia
• Koncentrációs problémák

Ha elménk nincs békében, elveszti a kapcsolatot a testünkkel, és teret hagy a zűrzavarnak egyértelmű jele annak, hogy van egy megoldandó probléma. Ez nem csak tanácsos, hanem valódi kötelezettség is, hogy a lehető legjobb módon kezeljük. Az alábbiakban néhány átgondolandó lépést olvashat.

Két összetevő a helyes döntés meghozatalához

Hányszor hallottuk már, hogy a helyes válasz bennünk van. Ennek elérése bátor önfeltárás Thomas D'Zurilla és Marvin Goldfried problémamegoldó modellje révén valósítható meg. Ez az elméleti javaslat egyszerű, és két folyamatot igényel a gyakorlatban:

Vegyünk pozitív és bátor hozzáállást.Amikor az a probléma hogyan viszonyulunk hozzá, kritikus. Mint már említettük, ne felejtsük el, hogy cselekedeteinket a személyes haszonra kell irányítani. A döntés nem azt jelenti, hogy feladjuk, ellenkezőleg, ez egy olyan lépés, amely mindig hozzáadott értéket jelent, egyértelmű ösztönzést a boldogságunkra és belső egyensúlyunkra.

A második szempont az életünk újrafogalmazásának képessége.Mindig eljön az a pillanat, amikor nincs más lehetőség, mint újra feltalálni önmagunkat, átírni a történelmünket, egy lépést továbblépni a fejlődésért, miközben ugyanaz marad, mint mindig, de egy kicsit erősebb, kicsit újabb és ragyogóbb.

Végezetül, szembenézve azzal az örök kérdéssel, hogy menjek vagy maradjak? jó megérteni, hogy a valóságban az egyik lehetőség nem mindig jobb, mint a másik, nincs egy aranyösvény, a másik pedig tele van tövissel. Mi vagyunk prioritásaink tisztán tartása annak biztosítása érdekében, hogy a választott választás a legmegfelelőbb legyen; mi vagyunk azok, akik erőfeszítéseinkkel életet adunk egy kielégítőbb valóságnak.

Végül mindig az utat járjuk.